HTML

GO RUNNING

40 éves vagyok (ezt évente át kell írnom :) ) és elsősorban félmaratonokat és maratont futok és leginkább versenybeszámolókat találhattok itt az oldalamon. 2008-ban kezdtem el a hosszútávfutást, előtte inkább bringáztam.

Friss topikok

Wiener Herbstmarathon 2014-10-19

2014.10.20. 20:52 korpaZASZ

A tavaly itt elért egyéni legjobbam (PB) azt mondatta velem, hogy idén ősszel újra csak itt fussak maratont, még ha akadt is a múltkor néhány “megfizethetetlen” (ennek ellenére megfizettem rendesen) élményem a rend éber labanc őreivel…

A múlt heti, már-már kánikulai melegben megtartott pesti maratonról való távolmaradásomat sem sajnáltam konkrétan – érthető okokból, miközben Bécsben csak a versenyidőm utolsó negyedére kúszott fel a hőmérő higanyszála 20 fokig. Nyilván, aki 4-5 óra alatt küzdötte le a távot (voltak néhányan), annak már – szó szerint – a fele sem volt tréfa.

Az idei felkészülésemből mintha észrevétlenül kikerültek volna a következetes tempófutások, szívesen ráfognám ezt a hiányosságomat valamire, vagy ami még annál is jobb lenne, valakire, de őszintén szólva, csak magamat okolhatom: se komolyabb sérülésem, se betegségem nem akadt az utóbbi időben, egyszerűen valahogy’ elmaradtak (ráadásul kifogást mindig remek szórakozás volt találni :) ).

A verseny 6db 7035m-es körből állt a bécsi Práter platánfás, kilométeres egyenesekkel és fordítókkal tarkított színfalai között. Pont mint tavaly, idén is a negyedik körre gyúrtam magam, ha azt komolyabb erőfeszítés nélkül letudom, gondoltam, akkor a végén már be kell hogy toljam magam.

Együtt indultunk a 7km-esekkel és a félmaratonistákkal is, így megszűnt minden olyan félelmem, hogy óvatlanul az élen találjam magam.

Egészen biztonsági kezdést produkáltam, sőt, az első fordítónál, ahogy kiszámoltam, még a maratonisták közül is csak a kilencedik helyen szerénykedtem, ráadásul úgy, hogy néhányan igencsak elhúztak már előlem. Ennek ellenére nem váltottam tempót, mert félmaratonig könnyedén kívántam eljutni (1:24:07), hogy a “rettegett” negyedik kör (21-28km) ne vágjon földhöz. Ez annyira így is lett, hogy nagyon! Folyamatosan értem be a meggondolatlanul gyorsan kezdőket, az egyetlen kellemetlenség mindössze akkor ért, amikor az orrom elé engedtek ki a szervezők valami bécsi csuklósbuszt(!). Némi anyázás után vettem észre, hogy már csak 50m-re halad tőlem két újabb maratonista, akik szépen elfutkároztak egymás szélárnyékában - főleg egyik a másikéban.

Magamba erőltettem egy Power Bar-os, juharszirupra emlékeztető, lónyál-állagú gélt (hát, nem adnám az arcom a reklámjához) és már 30km előtt felfutottam rájuk (ezután a 3.-5. helyen haladtunk), onnan pedig próbáltam némileg kóstolgatni őket: kisebb tempóváltásnál is olyan hangokat eregettek (nem, nem pukiztak:) ), melyek arra engedtek következtetni, hogy hamarosan már nem kell foglalkoznom a jelenlétükkel.

Wien2014small.jpg

Hát k..rvára nem így lett! :) Elszórakoztattuk egymást így egészen 39km-ig (belegyorsít-hörög-békét köt), majd a VÉGIG (!) szélárnyékban közlekedő váratlanul gondolt egy merészet és ellépett jó 20-25mp-cel, én meg ahogy kell, leszakadtam (még szerencse, hogy rólam is a harmadik), ami már csak azért is letaglózott, mert teljesen rendben voltam, igaz, a combjaim már kezdtek igencsak haragudni rám.

Aztán minden mindegy alapon megittam az ikszedik piros izolötyöt az asztalokról (by Amway, fogalmam sincs, honnan szalasztották) és ezzel belém szállt (találóbb kifejezést nem találtam) egy eggyel magasabb sebességfokozat. Egyre közeledtem hozzá és negyvenésfélnél sebességkülönbséggel mentem el mellette, onnan már kijárt az a bronz, mert most az egyszer tényleg okosan versenyeztem. Valójában nem is lett volna fair, ha Mr. Szélárnyék (aki idén egyébként 2:40-et futott a nagy bécsi maratonon!) ilyen passzivitás mellett húzza be a dobogót.

Mondjuk úgy, hogy van, hogy az igazság győz, viszont azért nem árt tenni is érte.

Ilyen felszabadult örömmel maratont még nem futottam soha: az első fele már-már túlzottan takaréklángon ment, a negyedik kör a felzárkózásról szólt, ami extra motívációt adott, az utolsó kettő pedig végre igazi versenyt hozott, amiből ráadásul még jól is jöttem ki. (2:48:45 lett az időm) Így tényleg csak kicsit bánom, hogy nem lett PB, ezúttal a versenyzés élménye többet jelentett.

Ennél egyenletesebben egyébként nehéz lett volna futnom a versenyt, a köröket 4’00”-3’59”-3’59”-4’00”-4’01”-4’00” tempókban futottam, vagy éppen futtatták velem, ez már csak nézőpont kérdése. (160-as pulzus mellett)

Eredmények

Egészen érdekes, hogy a férfimezőny több, mint 10%-a, 13-an (ez valami hihetetlenül magas szám) futott a bűvös 3 órán belül. Pedig ahhoz már 4'16"-os átlagtempót kell produkálni.

 

 

2 komment

Címkék: maraton Wiener Herbstmarathon

A bejegyzés trackback címe:

http://korpa.blog.hu/api/trackback/id/tr146812109

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

maratonfuto 2014.10.20. 21:38:34

Csak gratulalni tudok, pazar teljesitmeny, okos versenyzessel!
Roli

saramago 2015.10.01. 00:46:27

Gratula, látom nálad a 25-28 km nél jön el az a maratoni fal nevű szörnyűsėg ;)