HTML

GO RUNNING

37 éves vagyok (ezt évente át kell írnom :) ) és elsősorban félmaratonokat és maratont futok és leginkább versenybeszámolókat találhattok itt az oldalamon. 2008-ban kezdtem el a hosszútávfutást, előtte inkább bringáztam.

Friss topikok

2014 – Avagy: bárcsak az összes kupát be lehetne olvasztani és egy PB-t önteni belőlük

2015.01.11. 19:49 korpaZASZ

Egy újabb (futó)év telt el, élvezetes és néha keserves edzésekkel, emellett számos kedves  és alkalomadtán kevésbé kedves versennyel.

Nagy általánosságban elmondható, hogy a versenyeim 70%-ban minden évben ugyanazok, mégsem mondanám, hogy unalmasak, vagy egysíkúak lennének számomra, sőt, az évente kétszer is megrendezett sárvári félmaratont például idén már nyolcadszorra futottam (igaz, időközben változott az útvonal) és függetlenül az eredménytől, ugyanolyan szívesen vettem részt rajta, mint korábban akármelyiken.

A 2014-es edzéskilométereim egyenletesen alakultak, kevés kilengéssel (matematika professzoroknak: szórással) 500km környékén futottam havi szinten, nyáron kevesebbet, célversenyek előtti időszakban többet, ahogy azt kell.

A szezont, immár harmadik éve, a Göcseji Galopp terepultrával indítottam. Tudom jól, hogy 53km-t csak a legnyamvadtabbak neveznek ultrának, de ebbe a kategóriába – már ultrafutás szempontjából – én pontosan beleillek. Mivel a GG-t Sólyom szervezi, a futótársadalom iránta táplált szoros érzelmi kötődéséből kifolyólag minden évben stabilan gyér a mezőny :) Az eddigi legkisebb különbséggel (9 perc) sikerült győznöm a nem hivatalos `dagonyázás` versenyszámban, ami ekkora távon nagyjából mellbedobást jelent.

ggalopp2014_55kmsmall.jpg

Pendl, Korpics, Németh G. (az egyik)

Ezután következett a fentebb már joggal imába foglalt Sárvár FM (tavaszi futam), egy második hellyel és idény eleji formához képest (ezt focisták szokták hangoztatni az idény végi formára való hivatkozás mellett, amivel így le is fedik a teljes szezont) korrekt időeredménnyel (1:19:37). Légüres térbe kényszerültem egészen a dombos szakasztól kezdődően és úgy is értem be a célba.

Egy hónapra rá következett az egyetlen olyan versenyem, ahol egyik pontból a másikba kellett eljutni, nem pedig körözgetni, vagy ugyanoda visszatérni: a Nagykanizsa-Zalakaros. Szeretem, hogy a város napján tartják, hogy átmegy az autópálya fölött, hogy repcemezőket szel át, szeretek a galamboki tó mellett elfutni és a hosszú célegyenesét is a bringaúton. Most valahogy itt is elsőként értem be (1:18:48/20,7km), erősebb futók hiányában (ez amúgy jellemezte az egész évet), a folyamatosan kísérő rendőrautó kipuffogójának tartalma viszont egy jobbfajta passzív dohányost faragott belőlem...

KanizsaKaros2014_1.jpg

a csodás karosi pálya

Mindössze 5 napra rá a munka ünnepét már a Bad Blumau-i félmaratonon és egy harmadik hellyel ünnepeltem (1:19:12/20,8km), ez azért fontos, mert így idén már meghívottként indulhatok.

Bad Radkersburg mindig szándékosan a legforróbb melegre apellál nyár elején, ezért is indítják kora délután a sokak számára átkozott félmaratonjukat. Idén viszont az időjárás keresztülhúzta alattomos számításaikat, és „csak” 27 fokot mutatott a hőmérő higanyszála árnyékban, így 1:22-vel és okos versenyzéssel, a tizedik helyről indulva, végül negyedik lettem. Ide nem is tudom, minek járok ki, talán mert fürdőbelépőt adnak a nevezéshez :)

Keszthelyen kivételesen maraton-váltót futottunk Fonódi Tamással a négyfős csapatok ellenében és felfutottunk a dobogó második helyére (2:52:07), itt a sok ismerős arc, a remek hangulat, no meg az a tény, hogy a tízezer forintos nyereményutalványt egy kocsmában kellett elinnunk, dobta fel a hangulatot.

kk2014_1.jpg

Korpics, Németh G. (a másik)

Minden évben akad egy-egy nyári „once in a lifetime” (az életben egyszer) verseny, ezt a címet idén a Pétfürdő-Öskű (félig terep)félmaraton nyerte el bazi melegben. A szervezés színvonaláról csak annyit, hogy már az első kanyarban félreirányították az élmezőnyt, így a végén együtt értékeltek 19, 21 és 22km-t futott versenyzőket is, szerencsétlenségemre én utóbbiak közé tartoztam, így egy gulyással és egy korsó sörrel a kezemben néztem végig az eredményhirdetést. A környéken nem kell attól tartaniuk, hogy újra összefutnak velem :)

Augusztus elején aztán váratlanul az esztendő egyetlen PB-jébe futottam bele, a szentgotthárdi Csatafutáson egy egész másodperccel javítottam meg (35:32) az ottani legjobbamat.

csatafutas20144.jpg

Korpics, Kálovics, Pulai, Pendl

Az kora esti stinatzi félmaraton lankás pályája engem már óvatosságra int (Józsa- és Fonódi Tomi tudna róla mesélni, hisz elcsaltam őket is), így az 1:21:40-es időmet (16. hely) nem nevezném tragédiának, akiket kellett, mind megelőztem.

stinatz2014.JPGTudom, hogy a futás nem szépségápoló-szer, de ennyire szarul akkor sem nézek ki:) 

 

Szeptember végén a kedves kis zalai terepverseny, Tekenye (Tőkétől a pohárig) következett a maga meghosszabbított dombos pályájával (19,9km), és bár a végén kis híján elkevertek az útbaigazítók, akadt annyi előnyöm, hogy elsőként beérjek (1:24:24) és megkapjam a legnagyobb (gravírozott) idei kupámat. Nem kell mondanom, ide sem jött el mindenki.

Innentől már a maratoni felkészülésé volt a főszerep, de valahogy a tempófutások felépítettségét nem éreztem optimálisnak, ennek megfelelően, bár ideális futóidőt fogtunk ki, a kisebbik bécsi maratonon a Práter festői díszletei között, stabilan, de kissé komótosabban futva, mint előző évben, 2:48:45-tel éppen felfutottam a dobogóra. 30km után végre remek verseny bontakozott ki hármunk között, amiből a végén én jöttem ki jobban, mert az egyik „kollega” túl hamar akart meglépni tőlünk. Ez most nem jött be neki. Ezzel 31. helyen végeztem az idei magyar ranglistán.

wien20143.jpg

Az őszi Práter alléján

Nem kis kihívást jelentett egy hétre rá már a saját versenyünkön indulni Bagodban: éppen hogy sikerült addigra legalább az izomlázat elűznöm, így lassú kezdés után éppen maradt annyi kraft bennem, hogy az ezüstöt elhozzam (1:21:45), ami gyors regenerációt jelzett.

Pozitív élményként maradt meg bennem az őszi sárvári futam, hisz most először sikerült azt megnyernem (1:19:53), az eddigi legnépesebb mezőny előtt (161 férfi induló), igaz, ismét csak teljes magányomban.

Az év zárása immár hosszú évek óta a szilveszteri zalaegerszegi MMM hegyimaraton, ami inkább csak dombos és nincs is meg 42,2km, de nekünk akkor is „A” hegyimaraton. Az eddigi három ezüst után ezúttal harmadik lettem, a felkészülésem sem igazán tetszett és maga a futásomra is csak féltávig lehetek büszke, onnantól már csak a 3 óra alatti időért küzdöttem, és az végül könnyedén meg is lett (2:59:45) :)

blogkupa.jpg

A tíz kupát szívesen beváltanám egyetlen valamirevaló PB-re, de a futás se nem kivánságverseny, se nem csere-bere tárgya, így marad az a hamis remény, hogy ahogy öregszem, úgy gyorsulok majd :)

 

2014 számokban:

Futás: 5874 km/357 edzés,

Bringázás: 2336 km/50 edzés

108 óra súlyzózás, erősítés

9 teniszezés

Összesen 663 óra (1h49m/nap)

3 komment

Címkék: maraton évértékelés pb

A bejegyzés trackback címe:

http://korpa.blog.hu/api/trackback/id/tr517062343

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

maratonfuto 2015.01.11. 20:50:14

Szép kis termés, gratulálok!
Tavaly én teljesen kimaradtam ezekből a versenyekből, remélem idén részt tudok majd venni egyen-kettőn...

rrroka · http://hosszutav.blog.hu 2015.01.12. 07:09:47

szuper gyűjtemény!
én azt szoktam mondani, hogy ahogy öregszem és felszedek pár kilót, de még hozom a pár évvel ezelőtti időket, akkor _lényegében_ gyorsulok. mondjuk én könnyen is beszélek, nem ilyen élmezőnyös űridőkön kell javítanom a PBhez.

snatch_ · http://futas.asroma.hu 2015.01.12. 11:55:48

a gyorsaságod nem fog pikk-pakk elkopni, ebben reménykedhetsz, viszont az rossz hír, hogy seniorok között is vannak rohadt gyorsak :) bár még messze vagy a seniortól :)
szép termész, gratulálok!