HTML

GO RUNNING

40 éves vagyok (ezt évente át kell írnom :) ) és elsősorban félmaratonokat és maratont futok és leginkább versenybeszámolókat találhattok itt az oldalamon. 2008-ban kezdtem el a hosszútávfutást, előtte inkább bringáztam.

Friss topikok

Szaggasd az Aszfaltot Félmaraton 2017-10-08

2017.10.10. 10:43 korpaZASZ

Álmodoztam róla…gondoltam rá…, sőt a héten futottunk is ilyen körülmények között…mondtam is az Umbertónak, hogy „bezzeg versenyen ez soha nem jön össze”. De ezúttal majdhogynem esőben, 10 fokban és szélcsendben lehetett versenyezni Bagodban – mint a mesében. Mármint egy futó agyának meséiben, mert másra nemigen alkalmas az ilyen mocskos idő. A ZASZ viszont még ezt is elintézte :)

Az edzéseim bíztató jellege miatt magas elvárásokkal érkeztem a helyszínre és azzal, hogy lesz versenytársam, Fábrics Gabi, akit a múlt heti Írott kő futáson invitáltam meg. De ez most nem jött össze, más dolga volt. Nekem viszont a futó számára egyik legnagyobb stresszfaktort jelentő „célverseny” jutott, itt már nem lehetett azt mondani, hogy „csak edzésből futom” és hasonló bullshit-ek.

Szóval maradt a saját tempó, amibe nem szabad belealudni …és a remény – hogy ezúttal nem hal meg utoljára. A rajt után valaki kilőtt mellőlem, kezdtem is azt vizionálni, hogy ismeretlen vetélytársra bukkantam, de a lendülete már az első kereszteződésnél alábbhagyott, így a vízióm is hirtelen halált halt.

Következhetett tehát a maradék 20 900 méter – egyedül. Illetve mégsem, hisz az 5 és a 10km-es frissítőnél is vártak ismerősök, illetve a lányom, így ezek a pontok mindig plusz értelmet adtak a futásomnak. No meg, hogy egy iskoláscsoport Villányi Roséval akart frissíteni oda-vissza Zalacsébnél. Végül is frissítettek is - magukat, ráadásul elég jelentősen :)

3’50”-es km-eket terveztem féltávig, de húsz mp-et nyertem ehhez képest is, aztán jöhetett a visszafelé, ami lejt kicsit és talán egy kis szellő is némileg segített. Éppen mint tavaly, sokkal gyorsabban tudtam haladni ekkortól (3’40” körül) és nem is akart ez változni. Azt számolgattam, hogy így futva mikortól lesz elég a kerek 4 perces tempó, (ami onnan nézve szinte kocogásnak tűnt), hogy a titkos cél, 1:20 alatt beérjek. Amikor viszont láttam, hogy a végére sem lassulok, már az 1:18:xx-hoz szükséges sebességet számolgattam és hamar ki is jött, hogy ha nem állok vissza (bár szerettem volna azt remélni, hogy az utolsó 3 km-t lelazázom majd), akkor az is meglesz. …és ez pontosan így is történt. Így utólag nem is emlékszem komoly holtpontra, ha el is kezdett kopogtatni a kisördög, hogy „Hékás, így előbb utóbb kifingasz”, ránéztem az órámra és vigyorogtam egyet. Vagy legalább is nem vettem komolyan. Gyorsan teltek a kilométerek és a célkapu is megjelent egyszer csak, onnantól pedig már csak a másodpercmutató végső állása volt kérdéses.

img_0930.JPG

Végül 1:18:49-cel értem be, ami bár nem egyéni rekord, mégis az, hogy egyedül futottam egy ilyen időt 40 felett (oh!), bizakodásra ad okot. Még inkább az, hogy az ide vezető edzéseket szinte mindig örömmel végeztem és a 3 hónapos „azótasetudjukmivoltaz” sérülésemből talán erősebben tértem vissza, mint annak előtte. Pulzust (átlag: 161) nézve ennél elméletileg lehetne magasabb terheléssel is futni, de ahhoz már vetélytárs kellett volna… kilométerjelekkel és GPS-es órával nem lehet érdemben versenyezni.

Számomra – és filozofikus értelemben véve – az elért forma, állapot, érzet, vagy nevezzük akárminek is, egy magasabb szint, mint a világot meghatározó anyagi javak, sőt bármi, ami azokkal leírható. Hisz ez olyasmi, ami pénzzel nem kiváltható, sőt még az oly „népszerű” korrupción keresztül sem hozzáférhető. Manapság egyre kevesebb ilyent találunk magunk körül. Ezek pedig olyan ritka értékek, amikbe kell és érdemes is kapaszkodni, elérésükbe munkát fektetni, értük néha legszűkebb komfortzónánkat is elhagyni. Lehet az nekem egy időeredmény, másnak a jóga, harmadiknak a családi béke, negyediknek az erdőt járni. Sajnos sokan ezek mellett elmennek, vagy egyszerűen inkább csak hagyják, hogy történjenek velük a dolgok. Talán nem erről szól ez az egész..

Végül Eliud Kipchoge szavaival zárnám az írást, nagyon is ide illik:

“In life, the idea is to be happy. So, I believe in calm, simple, low-profile life. You live simple, you train hard and live an honest life. Then you are free."

“Az élet a boldogságról szól. A nyugodt, egyszerű és nem hivalkodó életben hiszek. Élj puritán módon, eddz keményen és légy becsületes. …és akkor szabad leszel”

Teljes film:

https://www.youtube.com/watch?v=V2ZLG-Fij_4

Szólj hozzá!

Címkék: félmaraton szaggasd az aszfaltot

A bejegyzés trackback címe:

http://korpa.blog.hu/api/trackback/id/tr7312947413

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.