HTML

GO RUNNING

37 éves vagyok (ezt évente át kell írnom :) ) és elsősorban félmaratonokat és maratont futok és leginkább versenybeszámolókat találhattok itt az oldalamon. 2008-ban kezdtem el a hosszútávfutást, előtte inkább bringáztam.

Friss topikok

Bad Radkersburg Wüstenlauf félmaraton 2014-05-24

2014.05.25. 22:41 korpaZASZ

Ezen a versenyen egyetlen célja van minden évben a szervezőknek: minél nagyobb kánikulában elengedni a mezőnyt, pontban délután fél négykor... Az eddigi rekordot egy 34 fokos (árnyékban!) év jelenti, ezúttal csak napon ért minket 30-31 fok, így semmiféle okunk nem lehetett panaszra. Ezt a tételt már a rajt előtt nagyon sokan megszegték :)

 A fentiekből adódóan az egyéni rekordkísérlet bejelentését még egyszer átgondoltam, majd inkább jobbnak láttam elrajtolni a mezőnnyel, sem mint hogy hülyeségeken filózzak…

BadRadkersburg2014start.jpg

 Klaus Peindl-lel váltottam néhány szót az elején (kb. azonos erősségűek vagyunk), akarom mondani, gagyogtam valamit németül, amit vagy megértett vagy nem. Végül is nem meglepő módon szépen egymás mellé keveredtünk és haladtunk a melegben. Néha beszéltem hozzá menet közben (esküszöm, hogy értelmes és oda illő gondolatok akartak lenni!), kíváncsian vártam, mennyire tőmondatokban válaszol az anyanyelvén. Nagyon.

 A pusztában (a neve is Wüstenlauf) remekül belátható a mezőny (nyilván mi is a többiek számára), így 8km-nél újabb bonyolult mondatra vállalkoztam („Sie wurden langsamer, alle drei”), azaz az előttünk haladók mind szépen belassultak. Egy biccentéssel jelezte Klaus, hogy ne pofázzak annyit, hanem fogjuk meg őket :) Mire éppen féltávnál ez megtörtént, egyszerre négy futó került mögénk, igaz addigra Klaus is lemaradt kissé tőlem.

BadRadkersburg2014.jpg

 Azt éreztem, hogy valamiért nem vág földhöz a meleg, fingom sem volt az okáról, de ha már így alakult, örültem, hogy ebben a pozícióban már külön biciklis-szervezőt kaptam magam elé. Egy tag belátható távolságban futott előttem, magam mögé pedig nem nézegettem, ez is jelezte, hogy nagy gond nem lehet.

 Olyan nagyon nem fáradtam lábügyileg, bár idővel azért nehezebben teltek a kilométerek. Azt gondoltam ki, ha haladok, akkor egyszer faszán beérek. Ezt a mondatot felteszem a falamra, mint életfilozófia, épp az én szintem :)

 Itt már tudtam, hogy negyedik helyen állok, néha pedig már kaptam felemelő bíztatásokat is valami nőktől („Wahnsinn, Spitze, Wahnsinn” – lazán fordítva: kircsi, szupcsi, kircsi).

 1:22:07 lett a vége (3’52”/168BPM), eredmények(csak korcsoportonként látszik), 3. lettem M30ban:

http://zeitnehmung.at/html/newCMS/results/1043.pdf

(Csapattársaim, Fonódi Tamás 1:34-et, Józsa Tamás 1:44 et futott, hát, PB nekik sem jött össze :) )

 P.S.: Az ég áldja meg a szervezőket, hogy itt soha nem lehet normális időt futni, de jövőre is megyek.

BadRadkersburg2014podium_1.jpg

2 komment

Parkerdő, ahogy ritkán látni...

2014.05.15. 21:40 korpaZASZ

Nem, a mai ítéletidőben nem futottam, amivel egyébként biztosan gyógyíthatatlan lelki sebeket okoztam önmagamnak, de a boltba egy kis sertészsírért, tepertőért és disznósajtért feltétlenül le kellett ugranom, hogy a sportnapokon elvesztegetett kalóriákat minőségileg is vissza tudjam majd tölteni.

Gondoltam, ha már az Alaszka tábla rám vonatkozó sora ma érintetlen is marad, legalább arra menjek, amerre egyébként futnék – a Parkerdő felé.

Arra korán felfigyeltem, hogy fúj a szél, főleg miután a kishídról majdnem beletaszított a város szennyvízét a Zalába elvezető patakba, de azt nem gondoltam volna, hogy nem csak velem bír el, hanem még nálam is nagyobb objektumokkal:

 IMG_0286.JPG

 A Parkerdőbe érve aztán hülye lettem volna nem észrevenni, hogy valami nem okés. A bringautat egyáltalán nem lehetett belátni, gyökerestül kitépett fenyő- és mittudoménmilyen fák feküdtek 50 méterenként mindenütt! Mondanám, hogy mind pont olyan, mint egy szétfolyóan túlsúlyos ember: könnyebb átugrani, mint megkerülni, de valójában egyik sem volt könnyű.

IMG_0287.JPG

 A fenyőerdő (csak azért konkretizálom, mert ezt az egy típust ismerem fel Kis növényhatározó nélkül) kiírtása után nem sok fa maradt a MMM útvonalának kijelöléséhez, de amit sikerült is korábban ilyen célra használni, az most frankón bevezeti a futót a Praktiker felé az erdőbe. Mondjuk az is igaz, hogy ennél a pontnál mindig is szívesen eltévedtem volna, hogy arra hivatkozva utólag lelkiismeret-furdalás nélkül rángathassam a vállamat, hogy „én végig akartam futni, de az M betűk bevittek a susnyásba :) „.

IMG_0289.JPG

 

Mivel a sertészsír és a tepertő is hiánycikk manapság (a disznósajtról nem is beszélve), így most tovább kellett mennem, igaz, nem sokáig, mert veszélyesnek tűnő szétszabdalt felsővezetékek hevertek az úton. Finoman szólva sem vagyok egy villamosmérnök, mondjuk úgy, ha bekapcsolom a TV-t, fogalmam sincs, mitől jön be a Vidám Vasárnap (leginkább az Úr akaratából :)), de annyit azért tudok, hogy ezek a zsinórok nem háztartást szoktak vezetni...

IMG_0291.JPG

 Miután, mint egy PC játékban, megmaradt az utolsó életem – komolyan, fogalmam sem volt, mi lenne, ha rájuk léptem volna – nem sokkal később lehetőségem volt megfigyelni a vezetékszakadás okát is: egy egyébként ránézésre sem fenyő (talán nyár-, vagy nyír?) fa tesztelte a villamosvezeték szakítószilárdságát.

IMG_0292.JPG

 Hazafelé menet azon gondolkodtam, hogy ennek az amúgy is sorompóval lezárt útnak a megtisztítása tutkóra nem szerepel majd a Katasztrófavédelem elsőszámú feladatai között, így próbáltam megtalálni a kidőlt fák (de fuck-nak is nevezhetnénk őket, amilyen állapotban most vannak) alternatív funkcióit. Lehet, hogy kicsit erőltetett, de a bringa is felettébb ideálisan megpihent a fa törzsében és táskatartóként is megfelelne otthon a gardróbban, ha nem lenne ilyen otromba nagy.

IMG_0293.JPG

 IMG_0295.JPG

Vojnovits Csabi, Józsa-  és Fonódi Tomi majd küldhet egy update-et később arról, hogy' néz ki majd napok múlva ez a terület, ők szoktak erre rendszeresen bóklászni futás címszó alatt.

Szólj hozzá!

Bad Blumau félmaraton 2014-05-01

2014.05.01. 23:00 korpaZASZ

Május elseje Ausztriában is a munka ünnepe, de ne legyünk álszentek, mondjuk ki, hogy labancék sem szeretnek annyira dolgozni, hanem inkább tartanak egy munka nélküli ünnepnapot. Sőt, nekik létezik egy olyan kifejezésük is, hogy Fenstertag (akkor is otthon vannak, pont mint mi), ami az ünnepnap és a hétvége közötti péntek (v. hétfő), hogy véletlenül se kelljen olyankor se melózniuk. Na, de nem akarok cinikus lenni, teljesen meg tudom érteni őket :) (a főnököm remélhetőleg nem olvassa a blogot)

Már nem is tudom, hanyadszorra áldoztuk fel az otthoni majálisozásunk minden esélyét a Bad Blumau-i félmaraton oltárán, de az az átkozott indulással járó fürdőbelépő túl jelentős vonzerő számunkra, így újra, már megint, sokadszorra, más választásom nem lévén, kénytelen voltam futni is miatta :)

Néhány napja még a dimbes-dombos kanizsai félmaratonon futottam, de nem is az, hanem a keddi 200m-es résztávos edzésem nyomta rá a bélyegét a mai teljesítményemre. Az valami olyan keservesen ment, hogy lelkiismeret-furdalás nélkül ott kellett volna hagynom a rekortánt a fenébe és akkor ma friss lábakkal állhattam volna a rajthoz. De nem, nekem ez kellett. Helyezésben kihoztam a maxot, de az időm a könnyen felejthető kategóriát súrolja.

A férfimezőny 163 futót számlált, míg a hőmérő 20 fokot mutatott árnyékban. Itt korábban ennél jóval embertelenebb körülményeket szokhattunk meg, de azért az egyik tűzcsap tartalmát ezúttal is ránk küldték a helyi tűzoltók minden etap közepén (a verseny 4 db. 5,2km-es körből állt), biztos, ami biztos.

A rajt után előnyösebb lett volna inkább jótékonyan lehunyni a szemem (hisz úgyis betéve ismerem már a pályát), mert teljesen úgy tűnt, hogy a fél mezőny gyorsabb nálam: nők, kislányok, öregek, betegek és bénák egyaránt előttem tempóztak. Egyetlen vigaszom az lehetett, hogy tudtam, az 5 és 10km-esek is együtt indultak velünk, hátha pont mindenki olyat fut. Gondoltam, kivárom az első 2 kört, akkor majd kitisztul a mezőny, no és a fejem is, mert ezt azért nehezen dolgoztam fel.

Féltávnál a szpíker (és a sportszakmai némettudásom) nagy szolgálatot tett nekem: megértettem valahogy, hogy az alig 100m-re előttem futó Fábrics Gabi a harmadik helyen áll, így könnyen kiszámoltam, hogy ötödik lennék, ha akkor beküldenék a biztonsági autót és szépen lefújnák az egészet. Mondtam is magamnak, hogy ha már látom, ahogy ott fut a bronzérem, miért ne próbáljak meg felfutni a gyümölcskosárért? (erről majd később)

A negyedik, abszolút hazai pályán versenyző Klaus Peindl-t egy lankás emelkedő tetején hamar be is fogtam, aztán – igaz kilométerekbe telt,de – Gábor is meglett (úgy értem, hogy megelőztem :) ). Itt kissé felelőtlenül be is mutattam a kamerába az újdonsült helyezésemet, hisz ha ezek után fejre állok és végül az elsősegély-személyzet úgy támogat be a célba, ez a kép bizony igencsak nevetségesnek hatna most:

 IMG_0260.JPG

Bár nem éreztem azt a megmagyarázhatatlanul felhőtlen, adrenalinfröccsös elégedettséget, ami egy könnyed futással ilyenkor elméletileg járna, végül mégsem dobtam le a vasmacskát. A sok lekörözött futó szimpatikusan bíztatott és egyben meg is erősítették a harmadik helyemet („dritte plácc, jávoll!”). Innen is köszönöm a sok Dieternek, Wolfgangnak, Siegfriednek és Kurtnak, nélkülük most nem lennék ugyanaz az ember :)

Na, de nem viccelem el a dolgot, valahogy egy 1:19:12-t kipréseltem magamból, bár korcsoportomat sikerült megnyernem (M30), ez cseppet sem vígasztalt.

 EREDMÉNYEK

 

IMG_0270.JPG

Utána Józsa Tomi egyesületi társam elé nagyon könnyű tempóban, de még a rajtszámommal elkocogtam levezetésképpen, akkor jöttem rá, hogy a lassabb futók a pálya széléről mennyivel nagyobb bíztatást kapnak a nézőktől, valószínűleg mindenki azt feltételezte, milyen keserves érzések mentén futhatok, ha mindössze így haladok :)

Nincs se tanulság, se összefoglalás, se konklúzió, csak a fürdőbelépő és a monumentális gyümölcskosár, ezért mentünk, így boldogságom határtalan. Tudom, ez most szánalmasan hangzott, de ez van :)

IMG_0184.JPG

2 komment

Nagykanizsa-Zalakaros félmaraton 2014-04-26

2014.04.27. 00:36 korpaZASZ

Kivételesen a végéről kezdem: köszönöm mindenkinek, aki látott bennem némi fantáziát, nem írt le még teljesen, azaz valaha el tudott képzelni akármilyen dobogón, aminek nem a második fokát terhelem. Nehéz elhinni, de ez most megtörtént és ahogy egyszer álmomban titokban már megfogadtam, ezennel vissza is vonulok, hisz innen már csak lefelé vezet út.

 A szokásos versenyheti köhögőrohamaimat már ismerősként üdvözöltem, ám most csalódásként éltem meg, hogy se egy kis méregzöld slejmmel megbolondított takonykórt, se egy valamirevaló torokkaparást nem küldött ezúttal hozzá a Mindenható.

 Szüttyögő eső, vicces erejű szél és 14 fok: ez az a tipikusan semmire sem alkalmas időjárás, hacsak nem elfutni Kanizsáról Karosra, mert arra éppen tökéletes.

 Rajt után elindultunk :) Ha ezt a mélyenszántó gondolatot sikerült feldolgozni, most egy annál is megdöbbentőbb fejlemény következik: egy 30 kilós (és nem kenyai!) kisfiú vezetett egészen 300 méteren keresztül. Nehéz magyarázatot találni az indítékára: vagy vért itattak vele, vagy a rajt-fényképre szeretett volna feltétlenül rákerülni. Kell, hogy legyen mindenkinek valamiféle célja! A kékpólós:

KanizsaKaros2014_rajt.jpg

 Utána aztán egyedül maradtam a szombathelyi Gorza Pistivel, az valami borzasztó élmény, amikor egy faszi kilométereken át a füledbe liheg és még trappol is hozzá. Vele a verseny után beszélgettem, amikor is mindenféle keresztkérdések segítségével kiderítettem, hogy foglakozását tekintve pék, és különös ismertetőjele, hogy nem szeret futni! Ennek megfelelően nem is edz, csak versenyez. Én nem bántom, hisz mindenkinek megvan a maga kis gondosan felépített versenytaktikája, amibe szeretne a végére jól belepusztulni. Ám neki ez ma túl jól sikerült: elmondása szerint a 12. km után már a görcs sem rángatta, a végéig majdnem negyed órát kapott tőlem és útközben boldog-boldogtalan elfutott mellette. Ilyenkor lenne hasznos dögcédulát vinni, mert van azért néhány elhagyatott útszakasz a távban, pl. itt sem lenne jó összeesni:

 KanizsaKaros2014_0.jpg

Szóval ott tartottam, hogy 4 km után csak-csak elhalkultak azok a lépések, és a lihegéseket is elnyomta az mp3-am zenéje. Nos, innentől csak olyan romantikus dolgok történtek, hogy a versenyorvos (Lubics Gyuri) kerülgetett különböző irányokból autóval és minden ilyen alkalommal nagyot mosolyogtunk egymásra. Aztán éppen egy ilyen mosoly fagyott rá az arcomra, amikor egy kaptató közepén (a pályáról: 200m körüli szint, amelynek nagy része a táv első felére esett) visszapillantva látom, hogy Pisti alig-alig szakadt le, aztán negyed órára rá már egy bringás kísért egy másik futót mögöttem, akik a 14. km-re már jól láthatóan csak kegyelemből nem mentek el mellettem…Mondom, fasza...

 KanizsaKaros2014_1.jpg

Amolyan fiatalka gyereknek tűnt az illető, így kicsit elkezdtem tartalékolni, hogy a több kilométeres befutóegyenesre ne fingjak ki majd teljesen. Aztán ahogy már számítottam rá, mellém értek: két bringásrendező, egy kislány és apukája. Igen, káprázott a szemem, sőt, megnyugtattak, hogy legalább egy kilométer az előnyöm és nagyon jól mozgok. …és tényleg, onnan már nekem is úgy tűnt, hogy kimondottan jól mozgok és kapkodás nélkül beértem 1:18:48-as idővel, lényegében végig egyedül futva. (táv 20,8km)

 A szpíker, Gadányi Laci barátom, úgy fogadott, hogy „én megmondtam, hogy 1:20 alatt itt lesz az Attila!”, gyorsan le is nyilatkoztam neki a hangosbemondójába, hogy máskor lehetőleg ne más f.rkával verje a csalánt, nyilván csak viccesen, de persze véresen komolyan gondolva :)

KanizsaKaros2014_int.jpg

 

A héten ez egyik egyesületi társam (H.R.) a rekortánon megjegyezte, hogy stabilan 80 kilónak nézek ki és bár edzettem dombokat, mentálisan mégis ezt a közel egy mázsát cipeltem ma is a felfeléken, különösképpen, amikor már fáradtam. Ezt le kell még vetkőznöm…

 Az eredményhírdetés zsúfolt dobogója, a gazdag díjazás (technikai póló, kétharmados futónadrág, törölköző, bor, kupa, baseballsapka) és persze Gyuri örökké emlékezetes mosolya tette a mai napot teljessé, amit az sem tudott taccsra vágni, hogy a gyermek- és élményfürdős belépőhöz még rá kellett fizetnünk egy újabb nevezési díjnyi magyar forintot :)

 KanizsaKaros2014_podium1.jpg

(a remek képekért köszönönet a Kanizsai Futóklubnak!)

Eredmények: http://www.shp.hu/hpc/userfiles/kanizsaifutoklub/kanizsa_karos_2014.xls

Férfiak:

Korpics Attila (ZASZ SE) 1 18 48

Fehér László (Nagykanizsa) 1 22 57

Tóth Gábor (Keszthely) 1 24 54

Józsa Tamás (ZASZ SE) 1 38 52

 

Nők:

Lubics Szilvia (Kanizsai Futóklub) 1 32 20

Hadnagy Ágnes (ZASZ SE) 1 41 12

Vajda Anita (Kanizsai Futóklub) 1 42 12

 

Gratulálok mindenkinek, és mégsem vonulok vissza.

6 komment

Sárvár Fürdő Félmaraton 2014-03-29

2014.03.29. 21:25 korpaZASZ

Mindössze szerdán dőlt el, hogy indulok, így – mivel köztudottan skót ősökkel rendelkezem – azonnal könyörgősre fogtam a figurát a Görög Gyulánál, hogy a várhatóan nagy ZASZ-os létszám miatt ugyan már, hadd fizessem a legolcsóbb nevezési díjat (3e Ft.). Erre fel minden idők leggyérebb szereplése jött össze a részünkről, olyannyira, hogy egy kezem is túl soknak bizonyult ahhoz, hogy összeszámoljam magunkat… Kb. 20 fok volt napon, ez annyira végül nem zavart.

Rajt után hamar észrevettem, hogy erősen kakukktojásként vagyok én ott az elsők között, konkrétan három Gábor között egyetlen Attilaként lassan, de biztosan kezdett kisebbrendűségi érzésem lenni.

Így elengedtem egyiküket (nem mintha tudtam volna mást tenni :) ), leszakítottam másikukat (ő meg leszakadt magától is), de a harmadik mellett kitartottam egészen a 8. kilométerig.

A szombathelyi Fábrics Gabi volt az, akit az emelkedőkön akartam majd magam mögött hagyni, sőt, már előre kicsit teszteltem is egy ártatlan hídfeljárón, ahol érezhetően lassult is hozzám képest. De lehet, hogy csak a szomszédos Tesco látványa nyűgözte le annyira, hogy egy pillanatra belebambult a világba.

Aztán jött a Sótonyra vezető hullámvasút, ahol a felfeléken aztán korán elléptem. Az utóbbi időben több tempófutást is végeztem a 76-os főút Egerszeghez közeli dimbes-dombos szakaszán, ez most szépen el is döntötte a második helyemet.

A fordító után majdnem minden(!) szembejövő futó irántam érzett szimpátiájáról tett tanúbizonyságot (“Hajrá”, “Gyerünk”, “Nagyon jó”), sőt Endre még azt is elárulta, hogy második helyen állok. Hülyén haltam volna meg, ha ezt az infót nem kapom meg, kettőig még futás közben is el szoktam tudni számolni :)

Innen már csak nőtt a különbség, és lefelé a szar is gurul alapon meg is futottam a leggyorsabb 5km-emet (3’42”-es tempó).

IMG_0220.JPG 

Végül ezen a pályán először befértem 1:20 alá, amit, bár nem mintha lenne más lehetőségem, a meleget, szintet (80m) és a héten érzett torokkaparást is figyelembe véve ezennel elfogadok.

 

Végeredmény (72 férfi közül):

Németh Gábor 1:13:25

Korpics Attila 1:19:37

Fábrics Gábor 1:23:43

Ági 1:42-vel remek második helyet ért el, Járfás Gyula ideje 1:31, Varga Endréé (nem akarok satu lenni, de lehet, hogy Endréjé?) pedig 1:50. Gratulálok!

 IMG_0214.JPG

 

Hogy azért ne legyen tökéletes a napom, eredményhirdetéskor a Görög Gyula nyilvánosan beleordította a hangosbeszélőjébe, hogy azt üzeni az ezüstérmesnek, talán időben kéne legközelebb nevezni. Gondolom a kupa is drágább volt a 3e Ft.-omnál, és mivel bennem végezte 10 Ságás virsli is (mondjuk nem kellene feltétlenül ebédidőben kezdeni egy versenyt), stabil veszteséget generáltam nekik. Jövőre már lehet, nem kell mennem :)

1 komment

Vonyarci barlangfutás 2014-03-09

2014.03.09. 19:55 korpaZASZ

Endre már évek óta szervez a meggondolatlanabb egyesületi tagok részére futást a Keszthelyi-hegységben, idén viszont kissé túllőtt a célon :) Először is, fura mód elkerülte minden induló figyelmét, hogy az eredeti mailben meg lett említve, hogy 750m szint lesz belepréselve az alig 21km-be, de amikor már a 6. km-nél járva is lényegében tengerszinten jártunk, elkezdtünk finoman érdeklődni nála, hogy ugyanmár, jó lenne talán felfelé is haladni, hogy ne egybe kapjuk a hétszázötvenet egyszercsak.

 indulas.JPG

Aztán végre finoman belecsaptunk a lecsóba: emelkedő erdészutak, magaslesek, ami ilyenkor elvárható. Aztán odaértünk az első barlanghoz, bár kissé illúziórombolóan hatott, hogy egy lyuk jelentette magát a bejáratot, de legalább szépen körül lehetett ülni:

 bogyobarlang.JPG

Aztán Endre újabb meglepetéssel szolgált azzal, hogy elmondta, 150m-re létezik egy újabb barlang, aminek Szél Lik a neve, így Rudi azonnal asszociált is saját szél lik-jára, de egyöntetűen azon a véleményen voltunk, hogy ennél a témánál nem szeretnénk mélyebben leragadni :)

A Lik bejárata egy szellőző csatornafedélre emlékeztetett, ami pontosan az is volt.

 

Innen viszont egy valószínűtlenül meredek lefelé következett (saccperkábé -200m szint egyben), ahol egy kapaszkodómról utólag kiderült, hogy az egy végletekig elkorhadt faág és akkorát pereceltem, hogy ha az előttem haladó Roland ölében kötök ki, akkor talán úgy is maradunk. Itt futásról nem beszélhettünk, ahogy ezek után sem, hisz egy hasonló terepen kellett immár felfelé kapaszkodnunk, természetesen egy újabb „barlangbejárattal” (újabb csatornafedél, de ez egy ilyen nap volt) út közben. Lent Roli mellett látszik:

 panorama.JPG

Itt már nem kételkedtünk abban, hogy a végén megverjük-e az Endrét, a kérdés csak az volt, hogy milyen sorrendben :) Néha hallottam, ahogy Roli és Jani éppen Putyinról és Zuschlag Jánosról beszélnek, gondoltam, hogy náluk is elmehettek már otthonról, gondoltam is, hogy a végére én maradok majd csak normális :) 

Jött az egyetlen olyan barlang, amibe be is lehetett menni, egyben az ötlet tőlem (nos, itt már az én fejem sem lehetett tiszta), hogy csináljuk meg életünk első szelfi-jét. Ezt általában pasik nagycsöcsű nőkkel, tengerparton álldogálva szokták megtenni, vagy az Eiffel-toronnyal a háttérben, így soha nem gondoltam volna, hogy nekem az jut, hogy öt másik faszival egymáshoz bújva, egy erdő mélyén pózolunk, ráadásul úgy, hogy a hátul állók feltűnően élvezik a helyzetet, Endre átszellemült arcvonásai pedig inkább nem mondom, mire emlékeztetnek :)

 selfie.JPG

Innen már csak lájtosabb hegymenetek jöttek, de mivel már 2 órája egymás társaságát élvezhettük, lassan érdekelni kezdett mindenkit, mégis mennyi még? Bár ezt konkrétan nem, de azt megtudtuk, hogy tisztálkodási lehetőség akad még út közben. Nos, mellékelem a szaniterrel némileg hiányosan felszerelt „helyiséget”, bár ott ez nem tűnt annyira viccesnek :)

 uszoda.JPG

Ezek után hamarosan leereszkedtünk a faluba, ahol a házigazdák (nagy köszönet Gizkének!) mindenféle jóval jutalmazták fáradalmainkat, bár a család női része a káptalantóti biopiacon időközben teljesen leapasztotta az óvatlanul az autóban felejtett bukszámat, így most éppen mangalicakolbászos kecskesajttal vagyok kénytelen visszapótolni az elvesztegetett kalóriákat…

kaja.JPG

5 komment

Wiener Herbstmarathon, Bécs 2013-10-20

2013.10.21. 21:23 korpaZASZ

Előzetesen: futásomat ajánlom annak a két buzi köcsög osztrák rendőrnek, akik ahelyett, hogy segítettek volna megkeresni a stadionparkoló bejáratát, félreállítottak, majd megvágtak 21 EURra, mert tizenöt métert rossz irányba tettünk meg az autónkkal. Kitáblázva sem volt, hogy behajtani tilos, emellett autópályamatrica hiányáért (Bécs központjában!) is meg kívántak büntetni, csak mert tróger magyarok vagyunk és biztosan már odáig is csaltunk. Azt hiszem, megkapják majd a sorstól (vagy akárkitől) a méltó jutalmukat, ebben nem kételkedem.


A versenyről: Grazra, majd Ljubljanára készültem idén, aztán Bécs lett belőle, éppen a két időpont között. Az év fő versenye számomra a maraton, mert nem is készülök gyorsabb futásokkal, résztávokkal, intervallokkal, hisz fontos, hogy az edzések nagy részét örömmel végezzem (ezen némileg változtatok majd), de így nehéz rövidebb távokon fejlődni.

A kisebbik bécsi maraton 6 kört foglal magában a Práterben (aki nem tudja, ez egy nagyon nagy park stadionnal, kisvasúttal, tavacskával, vidámparkkal és egy nagyon hosszú aszfaltos egyenessel). Az Ernst Happel Stadion a versenyközpont, oda kell mindannyiszor befutni, ahogy a végén is.

Herbstmaraton2013.jpg

Fentiek miatt kellően idegesen sikerült a rajthoz jutnom, segítőm (fényképészem, videósom) Gróf Olivér nyugtatgatott, eleinte kevés sikerrel :)

Aztán elindult a menet (140 maratonista, plusz félmaratonosok, 7km-esek), elképesztően szép futóidőben (9-13 fok, csak a végén sütött ki a nap) egy nagyon sík pályán. Miután elült idegességem (pedig nem szoktam az lenni, aki ismer, tudja) felvettem a ritmusomat, majd egy német sráccal előzgettük egymást, illetve a második cseh futót értük utol. Kicsit megdöbbentett, hogy a német éppen 3 órán belül akart futni, azt gondoltam, ennél gyorsabban tempózunk (soha nem nézek rá az órámra verseny alatt), utólag nézve, ez így is volt (2:51et futott végül)

Unalmas pillanataimban azon agyaltam, hogy 4 körig (28km) könnyedén kéne haladnom, majd az utolsó kettőt már agyilag is sokkal könnyebb teljesíteni. A kulcs a 4. kör volt, hisz ott egész jól sikerült éreznem magam (egy gélt is betoltam előtte), és utána el is hagytam vetélytársaimat, majd 35nél láttam, hogy 2:46ra állok, ha nem borulok meg és bár beálltak a combjaim az utolsó körre, de akkora gondjaim nem akadtak már (bár az a brutál hosszú egyenes mintha megnyúlt volna a végére :) ), Olinak is mondtam a kör elején, hogy ez erősen PB-gyanús. Végül ez be is jött és majdnem 3 perces egyéni legjobbat futottam.

becs3.jpg

Mentálisan sikerült jól lejátszanom a versenyt, idegességem nem befolyásolt, a negyedik kört sikerült kibekkelnem és fizikailag is leginkább a legvége lehetett volna csak kritikus a beállt combok miatt. A lassulás is teljesen elfogadható még, a pulzus pedig olyan, ami több, mint ideális(89-90% végig).


A 6 kör adatai (7034m):

3’52”/160

3’53”/163

3’55”/163

3’57”/163

4’01”/164

4’02”/164


2:46:33 (3’57”min/km /163BPM), absz. 2. hely, korcsoport 1.

EREDMÉNYEK

Összefoglalásként: leszámítva a közvetlen előzményeket, sikerült optimálisra futnom az elejét, beosztanom az erőmet és feldolgoznom a körözés (és a hosszú egyenesek) okozta mentális nehézségeket. Emellett ennél az időjárásnál kívánni sem lehet szebbet-jobbat (nekem 4-5 fok a legideálisabb, de nem panaszkodhatok) és maga a pálya is szinte teljesen sík. A derekamnál jelentkező gyulladás most is végígkísért és bár lefutottam vele egy maratont, ez így nem jó, remélhetőleg ez változni fog.

Videólinkek, köszönhetően Olivérnek:

Frissités 25 km-nél:

http://www.youtube.com/watch?v=fuCrAfmQYHU

utolso kör eleje:

http://www.youtube.com/watch?v=lC-QuRICVy0

befutó:

http://www.youtube.com/watch?v=dYQhgIdFO4k

 

Voltak bennem kételyek, hogy ez az évem kudarc-e (nem volt még PB-m idén), vagy nem (annyira), de ezennel ezt elvetettem. Sok élvezetes (és kevés fájdalmas) edzésből maratonon még lehet fejlődgetni, másban viszont nem igazán.

4 komment

Címkék: maraton pb Wiener Herbstmarathon

Radenci Marathon 2013-05-18

2013.05.19. 22:20 korpaZASZ

Bele a közepébe:
 
1 24 55re értem a félmaratonhoz,amikor is elfogyott az erő, nem hirtelen, csak  úgy fokozatosan, pedig sok minden nem indokolta (ilyen időt könnyedén kellene futnom még ilyen erősen szeles időben is). Onnan lényegében már csak kocogtam (már persze csak a versenyhez képest) az ilyenkor esedékes "jó" szokásom szerint fel is adhattam volna, de végigfutottam, pedig nem sok kedvem volt hozzá és akkor még finoman fogalmaztam. Úgy futni még 21km-t, hogy tudod, hogy ebből jó időt már nem futsz és valószínűleg jó páran még utol is fognak érni, hát, nem egy vonzó perspektíva.


Meglepő, de így is csak egyvalaki ért utol a 34.km környékén (a végére ő is csak néhány mp-cel vert meg) és három futót befogtam (sétáltak-futottak már csak), ők valahogy nagyon elszámolták magukat...

Abszolút 10./196 férfi induló (korcsoport 2.) lettem, nyilván ez nem vígasztal, ez egy gyenge idő tőlem, erős szél ide vagy oda (hisz fújt az hátulról is).

Kicsit bosszant, hogy ha jól megy és sikerül valakinek "csak" 2 47et futnia (ez nyilván azért nem könnyű nekem), a két kenyai és a lengyel után abszolút negyediknek lehetett lenni. De ez most nem az a nap volt, legalábbis nekem.

Talán a rápihenést ronthattam el, valószínűleg szerdán futottam túl erőset. Az nem lehet, hogy edzésből majdnem futok 1 20 alatti félmaratont, majd versenyen az 1 25ös után kishíján végem van...

Egyetlen pozitívum, hogy ha akár már féltávtól be is lassulok, akkor (ha nincs kánikula) jelenleg ennél gyengébb időt nem tudok futni.

3 hét múlva félmaratonozni szeretnék, meglátjuk, ott a rápihenés kevésbé meghatározó tényező.

6km-enként a tempó/pulzus:


3'57"/157

3'59"/162 (eddig főleg hátszél, utána oldal és szembeszél)

4'06"/165

4'04"/166 (ebben volt az első kör vége)

4'18"/161 (innen szinte kocogás és elmélkedés:) )

4'31"/158 (kocogás a szélben)

4'23"/162 (itt értem utol másokat, ezért gyorsabb csak)

3'28"/169 (300m) Így kellett volna végig :))

Total: 4'11/161 (2:56:44)


EREDMENYEK: http://www.maraton-radenci.si/si/rezultati-33mts-v-zivo/maraton-42km-moski

2 komment

Címkék: Címkék

Bad Blumau Félmaraton 2013-05-01

2013.05.01. 20:16 korpaZASZ

Másfél hete, Tapolca után aggódni kezdtem, vajon tényleg elszoktam-e már a maratonnál rövidebb távoktól, vagy egyszerűen az edzésmunka nem arra irányult – így nem is várhattam sokat magamtól. Egy 1:21:30-ra még a nyárias időjárásban sem lehettem büszke.

Egy hét múlva majdnem 44km három egyenlő részletben a sárvári 12 órás váltón, majd 3 és fél napra rá Blumau.

Negyedszerre indultam itt, azaz sok újdonságot a pálya (4 azonos kör) nem tudott már produkálni: kicsit rövidebb a táv, viszont a sóder- és füvesutak, a hajtűszerű visszafordítók és a rajt utáni sunyi emelkedő kompenzálnak.

Lányomat éreztem már akkorának (de tévedtem), hogy az 500méteres bébifutamot legalább velem teljesítse. Aztán hamar kiderült, hogy végig fogja ordítani az egészet („anyához akarok menni, oáááá”), megzavarta érzékeny lelkét a hangos bemelegítő zene és abból már nem tudott talpra állni:)

BlumauBojanaordit2013.jpg

Egy sírós rajt

Sokat nem melegítettem a múlt szombat közelsége miatt, az viszont tetszett, hogy a tavalyi kánikulához képest kellemesebb lesz az idő (24-27foknál most nem volt melegebb a napon), amit az utóbbi időben amúgy is kicsit jobban tolerálok. Lehet, hogy ez az öregedés első fokozata?

Az elején persze tolta mindenki, mintha csak az életéért futna (egyszerre indult az 5/10/21km), de ennek nem jó felülni, mert csúnya vége lehet… Kicsit talán a szombathelyi Fábrics Gabi is jobban meghúzta a kelleténél, erről majd később, de előnye egészen 150m-ig duzzadt, én megfontoltabban, 3’44”/km-rel teljesítettem az első kört.

Ittam, meg öntözgettem magam a frissítőknél, plusz egy megnyitott tűzcsap vízsugarába is belefutottam, amikor lehetett. A meleg most sem zavart igazán, viszont nem tudhattam, hogy Sárvárt izomzatilag milyen mértékben sikerült kipihennem, mert ez az egy-két nap nagyon kevésnek tűnt, még ha ott – érthető módon – hagytam benne tartalékot is.

Láttam a köridőimen, hogy ha nem állok fejre (és ezt erősen kérdésesnek éreztem) jócskán 1:20 alatt lehetek és a harmadik körben már közelítettem Gábort is, olyannyira, hogy az utolsó etap elején el is mentem mellette, akkorra már folyamatosan lassult.

Blumau2013.jpg

Nem mondom, hogy hú, de könnyedén esett, főleg a végefelé, de Tapolcához képest érzésre mintha csak szanatóriumban lettem volna. Végül abszolút 5.-ként értem célba, korcsoport 2.

EREDMÉNYEK.

A táv 20.8km lett ezúttal is, viszont a sok terep és kacskaringózások miatt kb. úgy fél percet lehet hozzáadni az időmhöz, hogy egy reálisabb eredményt lássunk.

 

Négy részre osztott tempó/pulzus:

3’44”/161

3’47”/169

3’50”/170

3’50”/170

Összesen: 1h18m46s/3’47”/168BPM

Nagyon hiányzott már egy jobbfajta félmaraton, és az, hogy melegben és teljesen nem regenerálódva értem el, reménykedésre adhat okot akár a jövőbeni félmaratonok, akár a maratonok tekintetében.

Így el tudom hinni hogy képes lehetek optimális körülmények között 1:17-tel kezdődő fél- és 2:45-ös maratonra. De ezek még odébb vannak. Majd ha még ennél is öregebb leszek :)

2 komment

Címkék: Címkék

Tapolca Félmaraton 2013-04-21

2013.04.21. 21:35 korpaZASZ

Igaz, hogy régóta maratonra készülök és a félmaratoni tempómat talán fél éve nem edzettem (kivéve a héten szerdán pár 400m erejéig), most már szerettem volna tesztelni magam rövidebb távon is.

Valamennyire visszavettem a heti kilométermennyiségből (a 115km-es átlagom helyett 105 lett a versennyel együtt) és érdekes módon kezdtem nem tartani a melegtől, annyira jól mentek újabban az edzések.

A pályáról, ellenfelekről nem sokat tudtam, Kolót láttam a rajtnál, azt gondoltam, hogy vele nem tudok meccselni, és a szombathelyi Gorza István volt még ismerős.

A táv két 11km-es körből állt fordítóval (azaz simán tudtak volna belőle szabvány 21.1km-es félmaratont is kreálni…), körönként 24m szinttel, kifelé közepes szembe-, visszafelé hátszél.

Kb. 22 fok lehetett (napon 27), árnyék talán 200 méter az egész pályán.

Az elején már fokozatosan elment a Koló, lényegében a végéig kb. arányosan nőtt 1:45-re a különbség közöttünk, a hosszú egyenesek miatt majdnem végig láttam is. Mögöttem is fokozatosan maradt le a Pisti, a végére 4-5 perc környékére nőtt a differencia közöttünk.

Tapolca2013_2_1.jpg

Érzésre nem tetszett, 9km-nél már (ott volt benne egy 1km-es murvás-köves rész, majd egy lakótelep) voltak gondjaim, aztán ez eltartott olyan 12-ig, majd belassultam, onnan már behúztam maratoni tempóval (ami elég gáz egy félmaratonon) – legalább a második helyet.

Alattomos, elnyújtott emelkedők-lejtők váltogatták egymást, plusz a köves szakasz sem esett jól. Vizet iszogattam az etetőkön, öntögettem magamra, de mondom, a meleg nem zavart, sokkal inkább éreztem, hogy a 3’50” alatti tempó jelenleg idegen a szervezetemnek.

5,3km-enkénti adatok:

3’44”/165

3’48”/167

3’59”/166

3’57”/166

3’42”/168(750m)

Total: 1:24:40/21,95km/166 (3’51”)

Ez 1:21:30 félmaratonig, ami olyan 1-1,5 perccel gyengébb annál, amit elvártam volna, még a körülmények ellenére is.

EREDMENYEK

Kérdés, hogy ez lesz-e jobb vajon tavasszal, elképzelhető, hogy nem, már a melegek miatt sem. Május elsejére tervezek egy osztrák félmaratont még, aztán maraton Radenciben. Előbbi oltárán nyilván nem áldozom fel utóbbit…

Tapolca2013_dobogo.jpg

Szólj hozzá!

Címkék: Címkék