A szilveszteri hegyimaraton óta megkezdődött a ’jól megérdemelt’ alapozás az idei szezonra. Ha nincs a verseny, már a tavalyi év vége is csak erről szólt volna, de gondolom, senki nem bánta, hogy futhatott egy jó hangulatú eseményen még az évváltás előtt, ráadásul remek időben. Főleg az utóbbi hetek fogcsikorgató zimankóit figyelembe véve kell utólag is jól megbecsülni azokat az enyhe napokat...
Sőt, egész január nem hozott végül igazi hideget, havazásról nem is beszélve. Igy sikerült is minden héten megvalósítanom a növekvő terhelés követelményét, sorrendben: 100-118-131-143 km-es heteket teljesítettem, azon belül az utolsón még egy 50km-es futás is belefért, még mindig csak -1 fokban, ami, ha nem is ideális futóidő, komolyabb panaszra nem adhatott okot. A térdem historikusan nem szereti a hideget, ezt a sajnálatos körülményt az utóbbi időszak is megerősítette.
Néhány futásom alkalmával kipróbáltam egy tempóváltogatós edzésverziót is, 4’00” és 5’00” tempók között lavíroztam, vagy folyamatosan gyorsulva 3-4km-enként, vagy össze-vissza fartlekszerűen váltogatva a sebességet. Jobban bejött, mint a sima tempóedzések (bár maratonhoz inkább azt kellene erőltetnem), azokat februárra tartogattam eredetileg.
Aztán jöttek a komoly fagyok, a reggeli -10, délutáni -8 körüli hőmérsékletekkel, kemény északi széllel, ebben, no meg most már a hóban tempót futni mondjuk egy órán keresztül, merész és meggondolatlan vállalkozásnak tűnt, mégha eddig el is kerültek a különböző légúti betegségek.
Aztán végül mégis akadt két nap ezen a héten, bár egymás utáni napokról volt szó, amikor némileg enyhébb délutánokba fordultak a nappalok, így spontán futhattam lendületesebbeket is, mégha a havas szakaszokon nyilván jelentősen lassultam. -4 fok szélcsendben ezeken a napokon maga a mennyország, bűn lett volna őket kihagyni.
Hétvégén igyekszem hosszúkat is belesűríteni a futások közé, de be kell vallanom, ha erős szél borzolja a kedélyeket (értsd: ráfagy a kontaktlencsém a retinámra) az egyébként is szokatlanul alacsony hőmérséklet mellett, 17km-nél hosszabbakat még véletlenül sem vállalok be. Ma szerencsére szelidebb arcát mutatta a tél, sikerült is 30ig eljutnom.
A 120km körüli heti km-átlagot szerencsére egyelőre tudom tartani még így is, ha majd nem, az sem lesz tragédia, ez amúgy is több annál, mint amit ’elvárhatónak’ érzek magamtól. Formáról nem tudok nyilatkozni, talán még nincs is itt az ideje.
A néhány görgőzés és a szokásos heti közel 3 órányi súlyzózások teszik változatosabbá a heteimet, jól kiegészítik egymást a futással, és amit soha nem gondoltam volna, már hosszú ideje egyáltalán nem hiányoznak a labdajátékok.
Remélem, sérülés és betegség nem fog akadályozni a következőkben sem és akkor az elvégzett munka meghozhatja a gyümölcsét. Ha választanom kellene, hogy mínusz 8fok/szélcsend vagy 28 fok/napsütés az év minden egyes napján, akkor – szigorúan a futás szemszögéből – mindenképpen előbbi mellett döntenék. Persze, akkor már az Adria réges rég befagyott volna:)
