Kivételesen a végéről kezdem: köszönöm mindenkinek, aki látott bennem némi fantáziát, nem írt le még teljesen, azaz valaha el tudott képzelni akármilyen dobogón, aminek nem a második fokát terhelem. Nehéz elhinni, de ez most megtörtént és ahogy egyszer álmomban titokban már megfogadtam, ezennel vissza is vonulok, hisz innen már csak lefelé vezet út.
A szokásos versenyheti köhögőrohamaimat már ismerősként üdvözöltem, ám most csalódásként éltem meg, hogy se egy kis méregzöld slejmmel megbolondított takonykórt, se egy valamirevaló torokkaparást nem küldött ezúttal hozzá a Mindenható.
Szüttyögő eső, vicces erejű szél és 14 fok: ez az a tipikusan semmire sem alkalmas időjárás, hacsak nem elfutni Kanizsáról Karosra, mert arra éppen tökéletes.
Rajt után elindultunk :) Ha ezt a mélyenszántó gondolatot sikerült feldolgozni, most egy annál is megdöbbentőbb fejlemény következik: egy 30 kilós (és nem kenyai!) kisfiú vezetett egészen 300 méteren keresztül. Nehéz magyarázatot találni az indítékára: vagy vért itattak vele, vagy a rajt-fényképre szeretett volna feltétlenül rákerülni. Kell, hogy legyen mindenkinek valamiféle célja! A kékpólós:
Utána aztán egyedül maradtam a szombathelyi Gorza Pistivel, az valami borzasztó élmény, amikor egy faszi kilométereken át a füledbe liheg és még trappol is hozzá. Vele a verseny után beszélgettem, amikor is mindenféle keresztkérdések segítségével kiderítettem, hogy foglakozását tekintve pék, és különös ismertetőjele, hogy nem szeret futni! Ennek megfelelően nem is edz, csak versenyez. Én nem bántom, hisz mindenkinek megvan a maga kis gondosan felépített versenytaktikája, amibe szeretne a végére jól belepusztulni. Ám neki ez ma túl jól sikerült: elmondása szerint a 12. km után már a görcs sem rángatta, a végéig majdnem negyed órát kapott tőlem és útközben boldog-boldogtalan elfutott mellette. Ilyenkor lenne hasznos dögcédulát vinni, mert van azért néhány elhagyatott útszakasz a távban, pl. itt sem lenne jó összeesni:
Szóval ott tartottam, hogy 4 km után csak-csak elhalkultak azok a lépések, és a lihegéseket is elnyomta az mp3-am zenéje. Nos, innentől csak olyan romantikus dolgok történtek, hogy a versenyorvos (Lubics Gyuri) kerülgetett különböző irányokból autóval és minden ilyen alkalommal nagyot mosolyogtunk egymásra. Aztán éppen egy ilyen mosoly fagyott rá az arcomra, amikor egy kaptató közepén (a pályáról: 200m körüli szint, amelynek nagy része a táv első felére esett) visszapillantva látom, hogy Pisti alig-alig szakadt le, aztán negyed órára rá már egy bringás kísért egy másik futót mögöttem, akik a 14. km-re már jól láthatóan csak kegyelemből nem mentek el mellettem…Mondom, fasza...
Amolyan fiatalka gyereknek tűnt az illető, így kicsit elkezdtem tartalékolni, hogy a több kilométeres befutóegyenesre ne fingjak ki majd teljesen. Aztán ahogy már számítottam rá, mellém értek: két bringásrendező, egy kislány és apukája. Igen, káprázott a szemem, sőt, megnyugtattak, hogy legalább egy kilométer az előnyöm és nagyon jól mozgok. …és tényleg, onnan már nekem is úgy tűnt, hogy kimondottan jól mozgok és kapkodás nélkül beértem 1:18:48-as idővel, lényegében végig egyedül futva. (táv 20,8km)
A szpíker, Gadányi Laci barátom, úgy fogadott, hogy „én megmondtam, hogy 1:20 alatt itt lesz az Attila!”, gyorsan le is nyilatkoztam neki a hangosbemondójába, hogy máskor lehetőleg ne más f.rkával verje a csalánt, nyilván csak viccesen, de persze véresen komolyan gondolva :)
A héten ez egyik egyesületi társam (H.R.) a rekortánon megjegyezte, hogy stabilan 80 kilónak nézek ki és bár edzettem dombokat, mentálisan mégis ezt a közel egy mázsát cipeltem ma is a felfeléken, különösképpen, amikor már fáradtam. Ezt le kell még vetkőznöm…
Az eredményhírdetés zsúfolt dobogója, a gazdag díjazás (technikai póló, kétharmados futónadrág, törölköző, bor, kupa, baseballsapka) és persze Gyuri örökké emlékezetes mosolya tette a mai napot teljessé, amit az sem tudott taccsra vágni, hogy a gyermek- és élményfürdős belépőhöz még rá kellett fizetnünk egy újabb nevezési díjnyi magyar forintot :)
(a remek képekért köszönönet a Kanizsai Futóklubnak!)
Eredmények: http://www.shp.hu/hpc/userfiles/kanizsaifutoklub/kanizsa_karos_2014.xls
Férfiak:
Korpics Attila (ZASZ SE) 1 18 48
Fehér László (Nagykanizsa) 1 22 57
Tóth Gábor (Keszthely) 1 24 54
…
Józsa Tamás (ZASZ SE) 1 38 52
Nők:
Lubics Szilvia (Kanizsai Futóklub) 1 32 20
Hadnagy Ágnes (ZASZ SE) 1 41 12
Vajda Anita (Kanizsai Futóklub) 1 42 12
Gratulálok mindenkinek, és mégsem vonulok vissza.