2012-ben itt futottam az első nagyobb maratonomat, egy nem kifejezetten festői pályán és főleg nem kellemes időben, de az erős hideg szél helyezésügyileg nekem kedvezett (24./560.). A 73 kilómmal jobban hasítom a szelet, mint más 60-nal.
Az előzményekről: az elhúzódó tél és a sok hó miatt jó pár minőségi edzésem elmaradt, ám mégsem nevezném kudarcnak a felkészülést. Annál inkább aggasztott az utolsó héten jelentkező torokfájásom, majd náthám, ami miatt egyik nap sem voltam top-formában, de reméltem, hogy ez nem befolyásol majd a verseny napján.
Idén még a tavalyinál is zimankósabb (-1 fok) reggelre ébredtünk, erősödő hóeséssel. Ami viszont pozitívumként értékelhető, hogy jóval kegyesebb szélviszonyok fogadták a résztvevőket, no és egy teljesen új pálya, összesen 6 fordítóval a két körön.
A rajtnál összefutottam Gáborral és Nedussal, akiket elsősorban az Edzésonline-ról ismerek és így együtt indultunk neki néhány (egymást biztató) szóváltás után kb. a 10. sorból.
Próbáltam lazán futni (bár ez a képről nem látszik :) ), ez eleinte sikerült is, főleg, hogy az elején a szeles szakaszokon általában be lehetett állni még csoportokba. Közben a csiptetős mp3 lejátszóm egyszer csak lecsúszott a térdemig a gatya alatt és végig onnan szólt a Rolling Stones… Nedust is láttam, azt persze előre tudtuk, hogy nagyjából azonos szinten lehetünk. Zavart a sok félmaratonista és váltós néha hektikus tempója, vártam már a második kör nyugodt magányát, így utólag, ezt talán nem kellett volna :) A kör végén, a Dunaparton a 2 km kemény szembeszél már jórészt egyedül talált, hát nem is mentem neki a második etapnak túlzottan frissen.
Itt aztán teljesült a kívánságom: totál egyedül maradtam, előttem néhány, korábban még velem együtt haladó futó hamar 4-500méteres „ollót nyitott”, alig-alig láttam őket a távolban. A szél is menthetetlenül befújt, no és az etetőkön felszolgált jégkásás víz sem könnyítette meg a frissítés végrehajtását: az egész versenyen csak egy 2/3-nyi gélt, néhány szőlőcukrot és valami általuk ’Jol’-nak nevezett löttyöt vettem magamhoz, mert az legalább nem fagyott még meg.
Érezhetően lassultam, nem is esett jól, így okosan meg kellett választanom a tempót, amivel végig bírom egyedül a távot anélkül, hogy végem legyen idő előtt. Szerencsére ez sikerült is, nem úgy az előttem haladóknak! Akiket alig láttam már 25-nél, 30km után szépen egyenként mondták fel a szolgálatot: összesen 4 férfit és a 2 női élen haladót előztem meg a végéig, volt, aki próbált beállni, de olyankor ez már reménytelen próbálkozás szokott lenni.
Ezzel egészen a 14. helyig tornáztam fel magam, ez pedig minden várakozásomat felülmúlta! (a kenyai női győztes utánam ért be, így a sajtósok a befutóm után szépen félretessékeltek, hogy ki kéne húzódnom az objektívjuk látómezejéből:) ) Az időm viszont nem lett új PB, ez azért – mínuszok, szél, ide vagy oda – némileg csalódás. A meghűlésem úgy gondolom, hogy nem befolyásolt különösebben.
Eredmények 14./575.
2:50:54 (nettó idő)/4:03”/162BPM http://connect.garmin.com/activity/288550288
5km-enként:
3’59”/158
3’59”/160
3’58”/161
3’58”/162
4’03”/163
4’07”/164
4’06”/162
4’06”/162
4’03”/165 (2,2km)
Részidők:
10km:39:31
21,1km: 1:24:12
31,1km: 2:04:38
Mozgatja a fantáziámat egy újabb tavaszi maraton is, de még nem döntöttem el, hogy visszaállok-e rövidebb távokra átmenetileg, vagy folytatom a maratoni edzésmunkát.
