Ezen a versenyen egyetlen célja van minden évben a szervezőknek: minél nagyobb kánikulában elengedni a mezőnyt, pontban délután fél négykor... Az eddigi rekordot egy 34 fokos (árnyékban!) év jelenti, ezúttal csak napon ért minket 30-31 fok, így semmiféle okunk nem lehetett panaszra. Ezt a tételt már a rajt előtt nagyon sokan megszegték :)

 A fentiekből adódóan az egyéni rekordkísérlet bejelentését még egyszer átgondoltam, majd inkább jobbnak láttam elrajtolni a mezőnnyel, sem mint hogy hülyeségeken filózzak…

 Klaus Peindl-lel váltottam néhány szót az elején (kb. azonos erősségűek vagyunk), akarom mondani, gagyogtam valamit németül, amit vagy megértett vagy nem. Végül is nem meglepő módon szépen egymás mellé keveredtünk és haladtunk a melegben. Néha beszéltem hozzá menet közben (esküszöm, hogy értelmes és oda illő gondolatok akartak lenni!), kíváncsian vártam, mennyire tőmondatokban válaszol az anyanyelvén. Nagyon.

 A pusztában (a neve is Wüstenlauf) remekül belátható a mezőny (nyilván mi is a többiek számára), így 8km-nél újabb bonyolult mondatra vállalkoztam („Sie wurden langsamer, alle drei”), azaz az előttünk haladók mind szépen belassultak. Egy biccentéssel jelezte Klaus, hogy ne pofázzak annyit, hanem fogjuk meg őket :) Mire éppen féltávnál ez megtörtént, egyszerre négy futó került mögénk, igaz addigra Klaus is lemaradt kissé tőlem.

 Azt éreztem, hogy valamiért nem vág földhöz a meleg, fingom sem volt az okáról, de ha már így alakult, örültem, hogy ebben a pozícióban már külön biciklis-szervezőt kaptam magam elé. Egy tag belátható távolságban futott előttem, magam mögé pedig nem nézegettem, ez is jelezte, hogy nagy gond nem lehet.

 Olyan nagyon nem fáradtam lábügyileg, bár idővel azért nehezebben teltek a kilométerek. Azt gondoltam ki, ha haladok, akkor egyszer faszán beérek. Ezt a mondatot felteszem a falamra, mint életfilozófia, épp az én szintem :)

 Itt már tudtam, hogy negyedik helyen állok, néha pedig már kaptam felemelő bíztatásokat is valami nőktől („Wahnsinn, Spitze, Wahnsinn” – lazán fordítva: kircsi, szupcsi, kircsi).

 1:22:07 lett a vége (3’52”/168BPM), eredmények(csak korcsoportonként látszik), 3. lettem M30ban:

http://zeitnehmung.at/html/newCMS/results/1043.pdf

(Csapattársaim, Fonódi Tamás 1:34-et, Józsa Tamás 1:44 et futott, hát, PB nekik sem jött össze :) )

 P.S.: Az ég áldja meg a szervezőket, hogy itt soha nem lehet normális időt futni, de jövőre is megyek.