Az utóbbi években mindig hátráltatott valami a szilveszteri verseny előtt, egyszer épp előző hétre esett a szokásos évi ’egyhetes’ meghűlésem, máskor pedig sérülés után álltam rajthoz néhány edzéssel a hátam mögött. Idén is kitettem magamért: Novemberben kiesett egy hét megfázás miatt (az időzítés miatt még szerencsésnek is mondhattam magam), a derekamban jelentkező gyulladás viszont már Karácsony táján jött elő, így az indulásom is bizonytalanná vált. Aztán fura mód sokszor a ’futós’ napokon lett jobb a helyzet, a pihenősökön meg épp fordítva, ebből adódóan indulásra voltam ítélve.
December 26.-án megfutottam a 24 km-es kört 4’21”-es ezrekkel (1:45), majd másnap ad hoc módon egy hangulatos esti versenyen is elindultam Lentiben just for fun alapon, ahol azért szép lendületes 11km-t sikerült futnom teqballos társam jóvoltából, aki csak nem akarta lazára venni a dolgot :)
A korábbi években sokkal komolyabb dombos felkészülés állt már mögöttem ilyenkorra, így vérmes időeredményre feljogosító reményeim nem lehettek: 1:42-43 közé tettem magam előzetesen. Azt tudtam, hogy túl sokan a nevezettek között ilyet nem tudnak futni, viszont nem ismertem mindenkit a listáról.
A rajt után a TV toronyra vezető dombon előbb Rolival (41km), majd Zolival (10km) futottam kicsit, a tetőtől a downhillt viszont már egyedül. Onnan pedig végig egészen a célig. A hátszeles sík Zrínyi út sokat segített a rövid távú regenerációban, így a Botfa utáni hegy sem ment nehezebben az átlagosnál, azaz az utolsó 4km-t a városban sokkal könnyebben éltem meg, mint máskor, nyilván a mérsékelt tempó miatt elsősorban.
by Umberto
Roli végig előttem haladt látótávolságban, majd Bozsokhoz (20km-nél) már majdnem egyszerre értünk le, viszont neki volt még ugyanennyi vissza… Az északnyugati szél az első felében hátulról segített, aztán főleg a Karácsony hegyről lefelé már kifejezetten lassított.
Azt tudtam a bringásoktól, hogy nem állok az élen, de hogy ki lehet az első, arról fogalmam sem volt, annyira elment már a legelején. Mivel mögöttem sem láttam senkit, így nem akadt már extra motivációm arra, hogy megnyomjam a végét. Vagy mondjuk úgy elegánsabban, hogy be akartam váltani a saját jóslatom, így 1:42:37-re értem be másodikként, nem túlhajtva magam.
Ebben ezúttal ennyi volt, ha éles verseny van, talán kicsit jobb időt futok, de mivel az is messze lett volna a legjobbamtól, így ’élvezeti érték’-ben (értsd: szenvedésben) jelentett volna csak többet.
Érdekes adalék, hogy a közép- és hosszútáv dobogósai egytől egyig megnyerték volna úgy a 10-es távot, magyarán előbb értek a Zárdához, hogy nekik még 15, illetve 32km-ük vissza volt a saját versenyükből, azaz tartalékolva futva is.
Ennyire eseménytelen szilveszteri versenyem egyébként még nem akadt ez idáig, valaki mindig volt körülöttem, vagy én értem utol a végén futót, akivel lehetett meccselni. Ettől függetlenül ismét csak részvételi rekord született és a szokásos hangulat is adott volt a sok-sok ismerős miatt.
