Talán nem mindenki ismeri ezt a filmet, mert egy alacsony költségvetésű, erősen ZS kategóriás remekmű, ami arról szól, hogy egy fószer 28 nap kóma után felkel és egy tök üres Londonban találja magát, de nem spoilerezek tovább, ha valaki kellően mazochista, legfeljebb megnézi. Végülis aktuális most…
Belegondoltam, hogy ha én alszok át nagyjából ennyi időt, a napokban kelek fel és ugyanúgy próbálnám folytatni az életet, mint azelőtt, vajon mire tudnék gondolni?
Eleve rémülettől letaglózva néztem volna tükörbe, méteres szakállal saját magamat sem ismertem volna fel, a jóképű énemtől való megfosztottság érzése pedig már reggel 7-re mély depresszióba sodort volna… OK, nyilván nem erre gondoltam.
Na de hogy havas a domboldal Március végén, az már valóban jogosan sokkolt volna, pedig annak aztán semmi köze a vírushoz.
Mindegy is, csak elindulok dolgozni így is, a városon, mint kés a vajon, hajtok keresztül, mivel soha nem tudom, mikorra esik Húsvét, betudom ezt a tavaszi szünetnek – gondolom. Tankolok az automatánál, de alig fizetek valamit, egyre inkább kezd tetszeni az új első nap.
A cégnél csak néhány autó árválkodik, talán a nyári leállást hozták előre, vagy céges összetartás van valahol (-1 fokban, hófúvásban). A portás köszön még, de úgy furán utánam bámul, ahogy nem szokott, bár ha belegondolok, hogy egy hónapja nem látott… Végülis ha beengedett és nem kezdett el vadul telefonálgatni, csak nem rúgtak ki időközben.
Kinyitom kulccsal az irodát, ami fura, mert mindig utolsónak érkezem. Bent a kolleganők helye teljesen kihűlve, sőt az asztali gépeik is hiányoznak. Azért leülök és reménykedek, hogy nem éppen éles bombariadó van. A laptopom szépen feláll, rendszer is van, tényleg nem értem, hol vannak az emberek, lehet, hogy a mesterséges intelligencia hiphop kiirtotta a humán erőforrást? Nem egy jó érzés, kezdek igencsak fészkelődni, de főleg feleslegesnek érezni magam. Épp 1984(!) olvasatlan e-mail, gyorsan megbeszélem magammal, hogy ez most nem prioritás, meg amúgy se dolgozik egy lélek se ma. Megnézem az árfolyamokat, egekben az összes, idén nem megyek külföldre nyaralni, bár ez most a legkevésbé sem foglalkoztat.
Lehet világváge, Tippmixpro-nak lennie kell (van egy elméletem, hogy a szerencsejátékfüggők halnak ki utoljára), a sportot nem tehették taccsra a gépek ennyi idő alatt. Asszem. ….és valóban, de valami nagyon nagy turpisság történhetett, mert rögby, aussie rules, bandy, asztalitenisz, sakk és szumó lepi el a tétlapot. A sportágak egy része mégcsak nem is ismerős, nem hogy a csapatok, viszont néhány sakknagymester még él – ez kicsit megnyugtat. Kilépek gyorsan és várom a Kész átverés stábját, meg a pezsgőt, körül is nézek, vajon honnan jöhetnek majd, de nincs mozgás.
Apropó mozgás, van egy téli futóruházatom a cégnél, így kimegyek egy rövidet a főút mellett futni, akkor veszem észre, hogy minden harmadik autós orvosi maszkban vezet és néz. Bár nézni korábban is szoktak, a bunkóbbak dudálni is, de nem maszkban. Vajon ennyire tartanak manapság a márciusi hidegtől? Én meg még futok is benne, ezért nézhettek meg ennyire.
Inkább elmegyek a boltba. Ott is minden dolgozó maszkban, sőt kesztyűben, pedig egész nap langymelegben vannak, a vevők egy része szintén zenész. A pénztárnál méteres távolságban mindenki a másiktól, de ki is van szalagozva, hol kell állni, olyan mintha valami diktatúra egy vicces rendszert vezetett volna be (újra a gépek jutnak eszembe). Köhintek egyet (talán mert teljesen legyengülten futottam), amire mindenki a képembe bámul és még inkább félreáll. Mintha csak egy hangosat fingottam volna, pont olyan érzés… lehajtott fejjel fizetek.
Hazamegyek, gyorsan bekapcsolom a TV-t: operatív törzs, koronavírus, többezer halott mindenütt, a denevérre fogják az egészet, O1G pedig megmenti a világot :)
Nem Kész átverés, nem mesterséges intelligencia, ki se rúgtak, sőt, sokkal, de sokkal jobb: a történelemben most először úgy tudjuk megmenteni a világot, hogy otthon ülünk a seggünkön – ezt csak nem kúrjuk el! :)