Legutóbb ott hagytam abba, hogy szépen gyűltek a zimankós edzések, azóta viszont olyannyira szelidült az időjárás, hogy megeshetett az a fura helyzet is, hogy 20 fokban is ki tudtam próbálni a lábaimat. PLUSZ húsz fokban.
Az utóbbi 4 hétben némileg csökkent a kilométeradag, 112-127-122-124 sorrendben, leesett pár centi hó is, jól meg kell becsülni, lehet, hogy mostanában ilyesmit csak a tévében láthatunk. Arra mindenképpen jó volt, hogy kiderüljön, a lányom nem szeret szánkózni, puff neki, az egyik (by anyós) Karácsonyi ajándék mehet is a padlásra :)
Érezhető „áttörést” az utóbbi két hét hozott, amikor is 3-3 komoly edzés is becsullankodott a heteimbe: két-két tempófutás és egy-egy hosszú vasárnaponként. A tempók jólesően mentek (kivéve, ha valahol középen elfutottam magam és olyankor a végük szenvedősre sikeredett), és a végén már 4 perces tempójú (155-ös pulzus) 19km-t tudtam nem erőlködve teljesíteni, nem is teljesen sík terepen.
Ha viszont egy igazán bizakodásra okot adó edzést akarnék kiemelni, az egy 35 km-es, 5km-enkénti tempóváltásos futásnak jár (4'51"-4'39"-4'30"-4'17"-4'03"-4'10"-4'02"), ahol a lassú első 15km ellenére 3:04 órás maratoni időnek megfelelő tempót átlagoltam végül (147-es pulzus mellett).
Ezen a héten, az ominózus 20 fokban, már kipróbáltam némi résztávozást is, de a 3km-es intervalok esetén sem mentem sokkal 4 min/km alá, arra – sajnos – nem lesz szükségem a maratonon majd:)
A mai részben szintes 35km-em (205m felfelé) is megfelelően alakult a nagy szélben (4’39”/138BPM), főleg hogy víz (működő közkút) hiányában megspóroltam a magammal vitt gélt is, így be kellett érnem mindössze egy nagyobb pohárnyi Isostarral.
Még nem tudom, a Göcsej Galopp melyik távjára menjek (33/55), futás közben döntöm majd el valószínűleg csak: ha nagyon nem esik jól, vagy megfájdul valamim, akkor lelkiismeretfurdalás nélkül lerövidítem a távot, ha pedig nem lesz gond, érzem olyan erőben magam, hogy teljesítsem a hosszabb verziót is.
