Az őszi szezon három versenye mind dimbes-dombos terepen zajlott, volt ami jobban sikerült, de a 34km-es paksi tesztverseny, ami talán a legközelebb áll egy maraton terheléséhez, szánalmasan ment… Nem is a számszerű vagy helyezésbeli eredmény miatt, hanem mert annyira „meghaltam” 25-nél. Ráadasul úgy, hogy kifejezetten lazán kezdtem… Ha ehhez hozzávesszük, hogy a formám messze nem lett úgy felépítve,mint Pozsony(2:49:14) előtt, jogosan tűztem ki szerényebb célokat.
Két barátom is indult, jóval merészebb elvárásokkal: a szombathelyi Nagy Gábor 3:50es ezrekkel kalkulált, a soproni Maros Ervin pedig 2:40óra alatti időre készült. Így azt tudtam jó előre, hogy ha már az elején leszakadok tőlük, nem kell hogy fájjon a fejem miatta :)
Reálisan 2:52 körüli eredményt várhattam magamtól, de arra sem lehetett semmiféle garancia…
Bár beálltam negyvenhetediknek a bokorba pisilők népes seregéhez (nos, szerintem a Stadtpark teljes növényzete kihalt már a rajt pillanatáig), mégis mire negyed órára rá ellőtték a maratont, újra pisilnem kellett. Ez tizezer ember között meghúzódva lehetetlen küldetésnek tűnt. Az a gondolat, hogy már az elején ki kell majd állnom egy fa árnyékába, kissé elszomorított.
Taktikám (ezt senki ne csinálja utánam :) ): soha nem ránézni se az időre, se a pulzusra, csak 40.2km-nél, amikor már csak a hajrá van hátra.
Egy maratonnak és a hosszabb távoknak, ha az ember le tudja egyébként futni fizikailag, már külön lélektana van. Nyilván nem okos (sőt, nagyon is buta) dolog arra gondolni, hogy mennyi van hátra, mert akkor ott vége is lehet a versenyünknek. Ehhez tartottam magam és ahhoz, hogy a legfontosabb az egyenletes tempó, de úgy, hogy 25km-nél még nagyon ne legyenek gondjaim. Érdekes módon a táv első felében akadtak nehéz pillanataim, lehet, hogy a pisi-inger, lehet, hogy valamilyen frissítési probléma miatt, vagy mégis nehezen viseltem, hogy elmentek a srácok, pedig tudtam, hogy ez lesz…
Aztán Ervin valamiért nagyon belassult és már 25km előtt elmentem mellette. Ritka az ilyen, de utána felállt és alig 2 perccel ért be csak mögöttem, gratula hozzá! Ezek után ráálltam az egyik kenyai csaj (második lett végül) csoportjára, majd onnan is elváltam, mert kissé mintha lelassultak volna.
30km-től két férfi maratonistával 30-40 méteren belül haladtam és próbáltam a 3 gélemmel és a frissítőpontok kínálatával jól gazdálkodni. Ki akartam próbálni egy új gélt (persze hogy ezt nem versenyen kéne), erre majdnem elhánytam magam az út közepén, én ilyen szar ízű zseléről nem gondoltam volna, hogy egyáltalán létezik…
36km környékén a Nagy Gabi (2:53 a vége) is feltűnt, láthatóan lassulva. Innen már tudtam, ha nem halok be, néhány km-en belül elhaladok mellette (ez így is történt). Bíztatott, hogy beérhetek 2:50 alatt, de taktikai okokból ugye csak 40.2-nél láttam, hogy 2:41:12! Innen már – nem könnyen – de betoltam a szekeret két éppen 4 perces kilométerrel.
Vége: 2:49:12, új PB (régi 2:49:14:) )/164-es átlagpulzus. Ennél minimálisabb PB már csak 1 létezik. 30. hely/850indulóból.
A Garmin GPS-ek mind 42.7km-t mértek, lehet, hogy a városi terep zavarta meg őket, kicsit mindenesetre valószínűleg hosszabb lehetett a táv.
Emiatt a nyolc részre osztott tempóim jobbak, mintha 42.2km-re számolta volna az óra:
0-5km 3’52”/157
6-10km 3’55”/163
11-15km 3’50” /161
16-20km 3’57” /163
21-25km 3’59” /165
26-30km 4’01” /165
31-35km 4’05” /165
36-40km 4’03” /166
41-42.7km 3’57” /169
Látszik, hogy lassultam, azaz ez még nem az a tökéletes forma, amire vágyok.
http://connect.garmin.com/activity/233321809
