Egy írás az indexről, érdemes elolvasni, arról szól, hogy a top magyar maratonisták a haldoklónál is sápadtabb eredményeket hoztak a Spar maratonon, meg úgy, egyáltalán:
Itt pedig álljon tanulságként a 2011-es magyar bajnokság végeredménye:
Ebből az látszik, hogy lelkes műkedvelők is, értsd: full amatőrök (no, azért nem a hétvégi futókat értem alatta) egy kis adag tapasztalattal, tudatos, maratonra kihegyezet edzésekkel akár a 7. helyért is meccselhettek volna. Mégegyszer: magyar bajnoki HETEDIK helyért. Azaz egy közel tízmillió lakosú országban hetedik...
Szigorúan név nélkül (a szombathelyi Nagy Gabi), van olyan, rövidebb távokon közvetlen vetélytársam, aki már most tud ilyen időt repeszteni. Mit repeszteni: tavaly Güssingben másodpercekkel kapott csak ki a jelenlegi magyar bronzérmestől! Hogy' is van ez? Egyáltalán, hogy' lehet ez?
Tudunk-e még egy olyan sportágat/versenyszámot említeni, ahol ez a botrányos szituáció megeshet? Vagy olyat, ahol a női világelit veri a legjobb honi férfiakat? Ritmikus sportgimnasztika, szinkronúszás - ja, hogy ott nincsnek is fiúk?
El kell fogadni, borzasztó állapotban roskadozik a magyar hosszútávfutás szellemkastélya: miközben ünneplünk, hogy egyre többen indulnak utcai futóversenyeken, a legjobb idők sehol sincsenek már a néhány évtizeddel ezelőttiekhez képest sem. Nem európai- vagy világelithez (atya ég, leírni is vicces) mérem magunkat, hanem saját, korántsem világverő múltunkhoz...
Nagy a baj. Bécsben 15 osztrák futott 2:40en belül, Pesten 7 magyar. Igen, itthon kánikula volt, de könyörgöm, itt elit szinten nevetséges 2:40-ről beszélünk. Az első BP maratonon (1984) 36 ilyen hazai futó volt, HARMINCHAT! ...és a női gyöztes is csak 10mp-cel csúszott ki akkor...
Elismerem, minden sportágban gyenge a felhozatal, talán csak a kajak-kenu és a vizilabda kivétel ez alól: két olyan sportág, amit rajtunk kívül nem sokak fantáziáját mozgatja meg. Nem igazán piacképesek, ezért mi is jók lehetünk benne.
Az atlétika is hasonlóan melós (a hosszútávfutás pedig hatványozottan), csakhogy itt a konkurencia összehasonlíthatatlan a fentiekével.
Persze hogy azt a néhány szerencsétlen gyereket, aki kivételesen nem online pókerezik vagy DOOMozik, facebookozik, stb. szabadidejében, hanem sportolásra adja a fejét, nem fogják a hazai körülmények az atlétika pályára vonzani.
Elmegy focizni, kosarazni, majd miután kiderül, hogy az apukája révén nem éppen ő kerül be a csapatba, vagy azt veszi észre, hogy a "nagyoknál" nevesincs külföldiek viszik el a költségvetés nagy részét, mégis a "pókernél" köt ki. Értsd: teljesítmény nélkül eredményt elérni, ami aztán jellemzi majd az élet minden területén.
Ebből az ördögi körből borzasztó nehéz feladat lesz kitörni, nehezebb mint hetediknek lenni a 2011-es maratoni magyar bajnokságon...