Az úgy kezdődött, hogy a munka ünnepén reggel nem jár vonat Vasvár irányába, így kénytelen-kelletlen bringával jutottam el oda, ahol – most már mondhatom – FUTÓ kollegám és felesége vártak autóval. Az úgy végződött, hogy mivel a család feminin két harmada jól elmajálisozott itthon (azaz időm annyi volt, mint a tenger), Szentgotthárdról is a szebb utat választottam: hazatekerés a csodás Őrségen keresztül. Így a félmaraton mellett majdnem még egy százas is összejött két keréken. De közte volt egy futóverseny, erről írnék inkább.
Blumau az egyik kedvenc, talán mert itt 2 éve PB-t futottam és bronzérmes is lettem, no és a fürdője sem elhanyagolható tényező – nekem legalábbis. Tavaly meghívottként (és sérülten) indultam, ennek megfelelően felejthető eredménnyel (1:22:55), idén viszont a hirtelen jött nyári meleg okozhatott károkat a futókban, de hol jövök én ahhoz, hogy nyafogjak, amikor Sárváron ugyanilyen körülmények között 12/24 órán, de még a váltósok is minimum 3 órán keresztül „sültek szét” a napon.
Hitvány egy bemelegítést eszközöltem, mintha éreztem volna a combjaimban a reggeli bringás utat, nem jó érzés ilyet tapasztalni... Fábrics Gabival találkoztam ismét, jelenleg úgy tűnik, hogy jobban megy nekem, de már épp itt volt az ideje ennek is a sok verés után :)
A rajt előtt, pont mint Pozsonyban, nyomultam is előre, mert nagyon nem mindegy az elején, hogy mekkora népet kell kerülgetni, sokat így nem is kellett. A verseny 4 körös, 35-40%ban kavicsos és füves út, a maradék aszfalt, árnyék szinte semmi.
Normálisan kezdtem (hülyén nem is lehet a napon 30 fokban), nem tudtam, hogy tényleg gáz lesz a combom végett, vagy csak bemesélem – bemeséltem. Egyszerre indultunk az 5.25 és a 10.5km-esekkel, azaz volt kihez igazodjak az első körökben (a másodikban ugyanott eltévedtem, mint tavaly, ez plusz 15-20mp-et jelentett és hárman is elmentek mellettem). Így féltávnál négyen maradtunk egy csoportban, abból egy feladta, kettő pedig fokozatosan lemaradt a végéig. Hogy hányadik vagyok, fogalmam sem volt, csak 100 méterrel a vége előtt mutatták, hogy abszolút harmadik, addig csak remélni mertem, azért előbb is szólhatott volna valaki :)
Körönként 2 frissítőállomás volt elhelyezve és egy helyen még locsoltak is minket tűzcsapból, ami életet mentett, de legalább is tempót. Ittam és öntöztem is magam, így bár szépen végigértem, az mp3 lejátszóm totál beázott (Tesco gazdaságos, de akkor is), ami csak itthon tért magához, igaz letörölt minden zenefile-t.
A negyedelt adatok (köridő/pulzus):
19:54/158
20:31/163 (itt mentem félre)
20:01/164
19:55/164
A vége: 1:20:27 (3’49”)/163
Nem szeretnék matematikai számításokkal előjönni, ez mit ért volna ideális körülmények között, szeretném inkább bebizonyítani, hogy mi van még bennem, erre pedig a legjobb alkalmak a versenyek lesznek. Mindenesetre bíztató, hogy jól bírtam a meleget.
Fábrics Gabi 1:26-tal 7., kollegám a negyedmaratonon 49:50-et(4’45”) futott. Gratulálok nekik is!
+Kicsit gáz, hogy a remek blues-t játszó helyi banda nagyrészt a futás alatt nyomja az ipart a rajtterületen és így csak keveset hallok belőlük, főleg most, hogy már egyáltalán nincs is zeném :)
