Ez volt az a verseny, amit rendezhettek volna akár 35, akár 0 fokban is, se lassabb, se gyorsabb nem lettem volna, mert a lábaim egyszerűen nem engedték.
Akadt két nap a héten, ami nehezen nevezhető versenyhét-kompatibilisnek: csütörtökön két óra tenisz+két óra dombos futás a szilveszteri maraton útvonalán, szombat délután pedig egy óra, eredetileg nem tervezett tenisz a melegben és még egy kis futás is közvetlenül utána.
Most hogy ezek miatt, vagy más okból kifolyólag, azt nem tudom, mindenesetre fáradt lábakkal érkeztem a reggel nyolc órai rajthoz. A bemelegítés abban merült ki, hogy elfutottam a bokrok közé nagydolgomat végezni, ám már akkor éreztem, hogy nem a mai lesz életem futása.
Lényegében végig 50-200 méterre haladtam a harmadik helyezett mögött, miközben a keringésem alig terhelődött (a maratoni pulzusom alatt futottam végig, pedig tűzött már rendesen a nap reggel is, 23 fok volt árnyékban), míg a lábaim egyáltalán nem vittek. A meleg annyira nem zavart, hogy valami jót is mondjak. Végül, nem nagy meglepetésre, pontosan negyedik lettem.
A táv, mint már megszokhattuk itt, jócskán el lett mérve.
5 km-enkénti adatok (tempó és pulzus):
4’00”/157
3’58”/162
3’58”/163
4’03”/161
Total: 20.37km és 150m szint, 1h21m14s 3’59”/161
Abszolút 4., korcsoport 2.
A jövő szombaton esedékes kámoni maratont még meggondolom, hosszú futásnak tökéletes lenne, de azért fizetni jópár ezer forintot utazással együtt már nem egy nagy biznisz, főleg ha addig is marad a kánikula.
