Szerencsésnek mondhatom magam, hogy alig egy éven belül sikerült majdnem az összes klasszikus dél-európai országot meglátogatnom, és azokban közel 500km-t futnom. Nem mondanám, hogy akár egyiket is alaposan megismertem, mindenesetre a kezdő benyomásaim alább olvashatók. Sok múlik azon, hogy éppen kis- vagy nagyvárosban, esetleg vidéken szálltunk-e meg, ahhoz mérten tudtam feltérképezni a futási lehetőségeket, futókat és egyéb állatfajtákat.
A metropoliszokkal kezdve Barcelona kívánkozik előre: nagyváros, mégis a földrajzi adottságai miatt egyben egy nagyon változatos környezet is. A sok kilométeres tengerpart "csak a szokásos", viszont emellett legalább 3 kisebb-nagyobb domb helyezkedik el a városban (Montjuic az Olimpiai stadionnal, a Güell Park, és a Tibidabo kissé kijjebb már az 512 méteres magasságával). Ez alapján leginkább Zalaegerszeghez tudnám hasonlítani, ha mondjuk a Földközi-tenger mosná Csács és Bozsok sziklás partjait :) Ami még igazán motiváló, az a rengeteg (ténylegesen) futó, de erről majd később. Januárban kellemes idővel (15-18 fok) és nem elviselhetetlen számú turistával találkoztunk, ami szintén sokat adott a komfortérzethez.
Diadalív
Isztambul. Más világ, más kultúra, brutál hosszú futható tengerpart, viszont a belváros nagy része a nagyszámú embertömeg miatt inkább csak reggel javasolható futáshoz. A külvárosi (nem tengerparti) részek lehetnek ilyen szempontból még opciók, de arra elvétve jártunk. A futók száma messze elmarad Barcelonáétól, igaz, a 15 milliós lakossága és a közel ennyi kóbormacskája már nem annyira.
Háttérben a Bosphorus-híd, de valaki ezt is lesz.rja :)
Lisszabon, Porto: Két tipikus portugál nagyváros, folyó- és (Porto) óceánparttal, utóbbi abszolút kedvenc lett, ahogy kinyílik az óceán a méteres hullámokkal futás közben, majd végig ott is marad, az nagyon hangulatos tud lenni. Amúgy is az egész város megfogott. Lisszabonban viszont találtam kifejezetten gyors futókat is reggel a Tejo mellett, akik kiváló motívációt adtak.
Portói futóútvonal a folyóparton az óceán irányába
Firenze, Padova, La Spezia, Pisa – közepes méretű olasz városok. Padova külvárosiasan ipari jellege szembemegy kockakövei ódon hangulatával, míg Firenzében akár 15km-t is lehet úgy futni, hogy szinte csak az óvárosi részeket keresztezzük (mondjuk jó sokszor), és kora reggel egy Ponte Vecchio-t is belefesthetünk futásunk kulisszái közé. Pisa Arno folyó menti futós töltése árnyas, sík és népszerű sportolási helyszín, míg Spezia tengerpartja elég korán megtelik már a Cinque Terre felé igyekvő turistákkal, de már nélkülük sem könnyű hosszabb nyugisabb értékelhető hosszúságú szakaszokat találni.
Firenze
Belsőtoszkánának leglább két arca van, az egyik a hegyvidékes, sziklás, a másik a tipikus olajfás-dimbesdombos vidék. A települések a középkori arcukat büszkén őrzik, viszont a hegyekben sokszor zsákutcaszerűen végződnek, azaz a lefelé vezető út is ugyanaz lesz, nem mintha ezzel bármi probléma lenne. Az országúti bringázás viszont jóval népszerűbb ezeken a területeken a futáshoz képest, volt alkalmam tekerni is néhányszor, bár nem elégszer.
Casoli a hegyek között
Toszkána, az olasz Zala :)
Trani (Dél-Olaszország), Alghero (Szardínia) – népszerű, mégis kissé kevésbé ismert kisvárosok, főleg erős belső turizmussal, tengerparttal, várral, meg minden hasonló lélekemelő környezeti elemmel. Itt tapasztaltam meg leginkább, hogy nem kevesen (értsd: sokkal többen, mint akik futnak) gyalogolnak futócuccban. Alkalmanként azért bele-belefutnak, hogy aztán újra zenehallgatós üzemmódban sétáljanak tovább. Azt nem sikerült eldöntenem, hogy ez csak a nyári körülményeknek szólt (30 fok körüli hőmérséklet reggel is), vagy permanens jelenség közöttük, én mindenesetre nem csatlakoztam ebben hozzájuk.
Trani
Kos és Ciprus – szigeti hangulattal. Előbbi kifejezetten a német és angol turisták nyaralóövezete, utóbbi városi részeit pedig (ciprusi) oroszok lakják. Meglepő módon Kos-on találkoztam nem kevés reggeli futóval (volt akivel nap mint nap) és ők ténylegesen futottak is, pedig dideregni ott sem kellett reggelente. A kietlenebb dombos részeken (nyugati csücsök) viszont már jóval kevesebben sportoltak, noha fentről a kilátás az azúrkék tengerre igazán lenyűgöző bármely irányban.
Eddig már csak én futottam el
Madeira: trópusi sziget Afrika partjai mellett Marokkó magasságában. Funchalban futottam csak, ahol leginkább meredek utcákkal találkoztam, még az óceánparton is, kihívásokkal teli így majdnem minden méter, viszont az egész sziget nagyon zöld.
Tipikus madeirai partszakasz
Nem mondanám, hogy a fenti helyek bármelyikére ne mennék vissza szívesen bármikor, mégis, ha választanom kellene, akkor Barcelonát és Dél-Olaszország (Toszkán tranzitszállással) vidékies területeit (egy kis belsőciprusi banánültetvényes kitérővel megspékelve) céloznám meg legszívesebben, a bringát sem otthon hagyva.
Roskadozó mandarinliget Cipruson, ami leesik, az már ott is marad
Elvileg Málta és Görögország kontinentális területe maradt ki a szórásból, meglátjuk...
Végül a teljesített km-ek:
