HTML

GO RUNNING

Friss topikok

Sri Chinmoy félmaraton, Szombathely 2012-06-17

2012.06.17. 21:51 korpaZASZ

 

Ez volt az a verseny, amit rendezhettek volna akár 35, akár 0 fokban is, se lassabb, se gyorsabb nem lettem volna, mert a lábaim egyszerűen nem engedték.
Akadt két nap a héten, ami nehezen nevezhető versenyhét-kompatibilisnek: csütörtökön két óra tenisz+két óra dombos futás a szilveszteri maraton útvonalán, szombat délután pedig egy óra, eredetileg nem tervezett tenisz a melegben és még egy kis futás is közvetlenül utána.
Most hogy ezek miatt, vagy más okból kifolyólag, azt nem tudom, mindenesetre fáradt lábakkal érkeztem a reggel nyolc órai rajthoz. A bemelegítés abban merült ki, hogy elfutottam a bokrok közé nagydolgomat végezni, ám már akkor éreztem, hogy nem a mai lesz életem futása.
Lényegében végig 50-200 méterre haladtam a harmadik helyezett mögött, miközben a keringésem alig terhelődött (a maratoni pulzusom alatt futottam végig, pedig tűzött már rendesen a nap reggel is, 23 fok volt árnyékban), míg a lábaim egyáltalán nem vittek. A meleg annyira nem zavart, hogy valami jót is mondjak. Végül, nem nagy meglepetésre, pontosan negyedik lettem.
A táv, mint már megszokhattuk itt, jócskán el lett mérve.
5 km-enkénti adatok (tempó és pulzus):
4’00”/157
3’58”/162
3’58”/163
4’03”/161
Total: 20.37km és 150m szint, 1h21m14s 3’59”/161
Abszolút 4., korcsoport 2.
 
A jövő szombaton esedékes kámoni maratont még meggondolom, hosszú futásnak tökéletes lenne, de azért fizetni jópár ezer forintot utazással együtt már nem egy nagy biznisz, főleg ha addig is marad a kánikula.
 

Szólj hozzá!

Bad Radkersburg félmaraton 2012-06-02

2012.06.02. 22:51 korpaZASZ

Nos, talán még sincs semmi gond a félmaratoni formámmal. Talán ha az időjósok két nappal ezelőtti prognózisa, mi szerint 14 fok és esős idő várható, csak kicsit is bejön és nem az annál jóval kellemetlenebb felhős-napos 23 fok realizálódik. Talán ha élesebb a verseny a közelemben legalább a táv 2/3-án... Szóval akkor bizony ez egy PB gyanús futás lehetett volna valahol 1:18 elejével.

De azért így is van miről írni. A radkersburgi félmaraton most már évek óta egyben a stájer tartományi bajnokság is, no és a 4 állomásból álló Thermenland Futókupa harmadik versenye. A rajtnál be is mondott a szpíker, mint hogy ’Áttilá Korpisch, a kupa éllovasa is eljött”, pedig szerintem csak második vagyok. Csak azért nem nyújtottam be óvást, mert már indultunk is:)
Indultam már egyébként itt két éve: brutális kánikulában – szégyen vagy sem – akkor a fürdőbelépőért futottam egy nagyon szenvedőset (1:31), még úgy is, hogy teljesen lazára vettem. Most azért szelídebb arcát mutatta a kora nyár, de többen megborultak mégis.
A rajt után még nem látszott, ki milyen távot fut (még két rövidebb közül is lehetett választani), így azért 7 kilométerig lehetett mindig ’partnert’ találni. Lehet, hogy kicsit gyorsan is kezdtem a táv negyedéig (3:38min/km), amíg valakivel húztuk egymást, ám ezt akkor ki kellett használni.
Azután viszont azonnal tisztázódott, kik vállalták be a félmaratont: előttem talán ötven méterrel haladt egy kék trikós, illetve még ketten többszázzal – szintén látótávolságon belül.
A féltávig (ami egyébként egy silóban felállított frissítőálomás képében jelent meg) ez nem is változott, majd a kékmezes mellett könnyedén elléptem, onnan már az osztrák maratoni bajnok (2:47 idén Salzburgban) csaj üldözött. Többször félrementem, mert néhány elágazásnál későn szóltak (már ha állt ott egyáltalán valaki...), így néha már a lihegését is hallhattam, főleg, hogy az mp3 lejátszóm az elején újra csak becsődölt. De nem ért utol, sőt a végére kicsit le is maradt.
Akadtak azért kellemetlenebb szakaszok is, néha viszont egyik pillanatról a másikra úgy éreztem, nagyon haladok, sőt, még jobban is menne, de nem akartam csak ezért felelőtlenül gyorsítani. De jól is tettem, mert az utolsó kilométerekre kellett még a tartalék.
Négy részre osztva a tempó/pulzus adatok:
3:38/163
3:45/169
3:49/168
3:49/168
Total: 1:19:23 21.16km 3:45/167
Abszolút 6., korcsoport 3.
Két szombathelyi riválisom, Fábrics-, illetve Nagy Gabi megszenvedték a körülményeket (1:26:25, ill. 1:27:40), lehet, hogy a kissé nyomott időjárás miatt. Ez – tudva, hogy mindkettejüknek jobb nálam a félmaratoni egyéni csúcsuk – még akár növelheti is az időm értékét.
Egyet sajnálok, mégpedig azt, hogy nem akadt hűvös félmaratonom idén tavasszal, ez egyre fontosabb már ahhoz, hogy újra PB-t tudjak futni.
Ennek ellenére ez a nap jól sikerült és a család is jól érezte magát kint, legalább nekik bejött a váratlanul  kellemes idő:)

Szólj hozzá!

Keszthelyi Kilométerek Félmaraton 2012-05-27

2012.05.27. 21:37 korpaZASZ

Idén az első verseny, amivel nem vagyok elégedett. Akkor is, ha ez eddig a legjobb keszthelyi időm és tavaly ugyanitt feladtam a maratont a kánikulában.

Leginkább azért bánom a dolgot, mert ki tudja, mikor lesz ennyire kellemes idő (mindössze 20 fok körül árnyékban) még egyszer és talán a fordított irány is kedvezőbb némileg, hisz az emelkedés hosszabb, de lankásabb, mint alapesetben lenni szokott (68m szint volt összesen, ami azért már nem teljesen nulla).
Rengeteg ismerős, ideális bemelegítés, remek hangulat, szóval ezekre biztosan nem foghatom, de megígérem, hogy a végéig azért saját érdekemben kitalálok valamit:)
A rajt után elmentek az erősek és a gyorsabb váltók, pedig még én is 3:40-nel átlagoltam 5km-ig. A gond már itt jelentkezett, mert fáradtak a lábaim – a táv negyedénél! Azaz biztosan nem a mérsékelten meleg tett be, hisz ennyi időt egy szaunában is le kéne tudni futnom...
Már itt közel álltam a mentális feladáshoz, azaz valahogy’ lefutni lazább tempóban azt a sok maradékot. Az sem tette helyre a lelki békémet, hogy az előttem lévők el-, a mögöttem tempózók pedig mintha rámfutottak volna (ez a fordítóknál látszott).
Azért lenyomtam a kört, a végén a lankás emelkedővel (pár néző ismerősnek mutattam is, hogy game over esete forog fenn), aztán mivel a féltáv mégiscsak 39:30 lett, gondoltam, akkor még érdemes küzdeni egy kicsit.
Érdekes módon a második kör messze nem a fáradtságról, hanem inkább a lassulásról szólt. A dobogós maratonosok és egy félmaratonos is megelőzött (bár magyar szinten jó nevek mind), nagyjából ennyi történt. A végén, ha ránézek legalább egyszer az órámra, befértem volna 1:20 alá, de ez csak részletkérdés.
A vége:
1:20:05, 21.1km (68m szint) 3:48-as/165BPM átlag, négy részben:
3’40”/164
3’50” /166
3’50” /165
3’52” /166
Abszolútban 12. hely (korcs. 4.), 557-en indultak egyéniben, nők és férfiak egyaránt.
 
Összefoglalva:
Nem a helyezés, de még csak nem is az időm, sokkal inkább az ’érzés’ miatt tartom kudarcnak a versenyt. Egyszerűen nem lehetnének fáradtak a lábaim néhány kilométer után. Aztán, ha már egyszer összekapom magam, ne legyen egy perccel lassabb a második fele és legalább a maratonosokra tudjak kapaszkodni...
No mindegy, csütörtökön csináltam egy keményebb edzést 3x1km hegyi résztávval, remélhetőleg azt nem tudtam teljesen kipihenni (mondjuk akkor meg az a gáz :) ), vagy csak megérkezett Old Sam (öregszem)...

Szólj hozzá!

De hol vannak a fiatalok?

2012.05.13. 20:12 korpaZASZ

Ez most kivételesen nem egy versenybeszámoló, mégis érdekes témát feszeget.

A karosi befutó után többekkel is hosszasan értekeztem az edzéseiről, tapasztalatairól, egyáltalán: a hosszútávfutásról. Némileg antiszociális mivoltomból, eleve ritkán beszélgetek hosszasan, de most úgy érzem, megérte.

Kasza Andrással most beszéltem először, korábban nem is nagyon ismertem, majd Pozsonyban csak futás közben találkoztunk, utána már nem, bár percen belül értünk be egymáshoz képest. Most viszont elmondta, hogy korábban versenyszerűen atletizált, 1:08-as félmaratont tudott, viszont maratonon mindig fejreállt 30km után, noha 2:30 alatti idő volt benne. Aztán abbahagyta, majd sok év után újrakezdte.

Veszprémben edz a VEDAC-osokkal, főleg a lányokkal. Elmondása szerint azért néhányan a klubjukból kiemelkedőek magyar szinten (sőt egyikük az egyetlen magyar férfi, aki olimpiai B szintet futott), főleg külföldön versenyeznek (Olaszország, Románia) pénzért, de azon kívül nem tudott más megyebelit felhozni.

Garami Árpival már a fürdőben értkeztünk, és oda jutottunk, hogy valahol nagyon szomorú, hogy egy (szinte akárm)ilyen versenyen egy néhány éve futó 35 éves üldözi a 46 éves elsőt, miközben mögöttünk is 40 év fölöttiek küzdenek a harmadik helyért. Az lenne talán a normális, hogy legalább félmaratoni távig huszonéves titánok mögött megvívjuk a saját kis csatáinkat a tizen-, húszonvalahányadik pozíciókért és gratuláljunk a másiknak, hogy most ő volt a jobb. Ha pedig előre, már Keszthelyre gondolok, Szabó Gábor, Filip Krisztián, Zsódér Zsolt, Makár Laci, no meg Koló és Garami Árpi lesz az élmezőnyben, mind közel vagy túl a negyvenen.

2009NSGTriathlonA.jpg

Manapság így néz ki egy tipikus abszolút dobogó :) - nem csak az USA-ban

Összeszámoltuk (nem volt bonyolult), hogy 1, azaz egy fiatal futót tudunk (név szerint a Fábrics Gabit), aki az utóbbi pár évben feltűnt az ilyen és hasonló helyi amatőr versenyek élmezőnyében. A mi idejeink egy jobb amatőr teljesítményként értékelhetők, amit egy ereje teljében lévő, elkötelezetten edző húszon-iksz évesnek mindenképpen el kellene tudnia érnie, sőt! Mivel ilyen a környéken nincs, ez azt jelenti, hogy szinte egyáltalán nincs is a futást komolyan gondoló fiatal. Egy sem.

Néhány tizenéves triatlonos, illetve futó (az egerszegi Bicsák Bence és Flóra, a kőszegi Nemes Gergő, a szentgotthárdi Karsai Márton, stb.) üdítő kivétel lehet, de újra csak felmerül az örök kérdés: mennyire égnek ki a fiatal korban elvégzett rengeteg edzés következtében és hagyja abba végleg vagy évtizedekig a sportot.

Nem tudom, ezzel kapcsolatban kinek mi a tapasztalata, de egyre sötétebbnek látszik a jövő, miközben egy hosszútávfutó (akár 20, akár 50 éves) fizikai állapota – okosan felépített forma esetén – olyan szintre jut, amiből, ha nem hagyja abba a mozgást, élete végéig profitálhat: magyarul egy sokkal teljesebb és egészségesebb életet élhet, mint bármely más embertársa. Csak talán ez a jövőkép fiatal korban még olyan távoli, hogy ez nem motívál senkit...?

 

5 komment

Címkék: Címkék

Nagykanizsa-Zalakaros félmaraton 2012-05-12 – taktikus versenyzéssel ezüst

2012.05.12. 22:41 korpaZASZ

Pár nappal a verseny előtt Roli kérdezte, hogy mi a célom. Akkor úgy tűnt, hogy befut egy markáns hidegfront a rajtig, aztán mégis maradt a hőség, így “csak” a tavalyi időmet (1:22:43) szerettem volna überelni hasonló időjárás mellett.

A mezőny erősségét jól jelzi, hogy csak az ötödik legjobb félmaratoni idővel rendelkeztem, bár ezen nem is gondolkodtam ott (talán jobb is). Mostanában lazábban melegítek, de az legalább jól ment, aztán még néhány keresetlen szó a többiekkel és már indultunk is.
Mindenki mondta ám, hogy ezúttal nem kezd be cefetül, aztán persze egyedül én tartottam be a szavamat és szakadtam le folyamatosan. A többiek vagy tolták neki (Koló vezérletével), vagy tapadtak, nos, én utóbbira sem voltam képes. Nagyon nem esett volna jól a tempójukban (3:40)  haladni, ez némileg elgondolkodtatott.
Arra gondoltam: “…basszus, már most leszakadok, és ha így távolodnak, a végén tíz percet rám ver majd a mezőny eleje.” Pár bevállalós váltóst azért befogtam gyorsan, aztán elkezdődött, amire titkon számítottam: az első váltópont után (de már némileg előtte is) jól láthatóan közelítettem három versenyzőhöz is, előbb Kolót (a lágyékánál érezte a sérülését), majd a Sipos Csabát (beszúrt az oldala), végül egy emelkedő közepén a Kasza Andrást is befogtam nagyon rövid időn belül.
Szerintem csak haladtam a saját tempómban, ők viszont talán a meleg miatt “kissé” megborultak. A második váltóhely előtti hosszú, árnyékmentes egyenes most szerencsére nem hozta azt a tavalyi szaunát, amire most is számítottam és már csak a Garami Árpi haladt előttem jó 300 méterrel.
Kerültem a hátranézegetést, de érezhetően teljesen leszakadtak az üldözőim (néha egy-egy fényképészt kérdeztem, mit látnak mögöttem), viszont sokszor porzott már a szám a frissítők között, olyannyira, hogy Galambokon egy közkútnál meg is kellett állnom, biztos, ami biztos. Onnan még akadt egy etető, azzal pedig már könnyedén kihúztam a célig, de Árpi is legalább olyan könnyedén őrizte meg az előnyét velem szemben. Viszont csak 4 perccel jöttek be utánam a többiek.

 

A felnégyelt adatok (tempo/pulzus):
3’46”/162
3’53”/166
3’57”/165
3’53”/166
Total: 1:21:05, 3’52”/165, 21km 160m szintemelkedés
Néha úgy érzem, hogy mostanában nem tolom neki úgy, mint kellene. Ezt a relativ alacsony pulzus és az is mutatja, hogy a befutó után és a levezetés során is teljesen jól voltam, azaz kicsit “jobban illene meghalnom”, legalább az utolsó pár kilométeren… Ez majd igazán akkor válhat fontossá, ha tényleg PB-kompatibilis pályán és időjárásban futok majd, akkor egy métert sem szabad ellazsálnom. De ez még nem Keszthelyen lesz, ahol most azt remélem, hogy kánikulát jósolnak, még ha most sokan meg is köveznének ezért:)

1 komment

Bad Blumau 2012-05-01

2012.05.01. 19:17 korpaZASZ

Az úgy kezdődött, hogy a munka ünnepén reggel nem jár vonat Vasvár irányába, így kénytelen-kelletlen bringával jutottam el oda, ahol – most már mondhatom – FUTÓ kollegám és felesége vártak autóval. Az úgy végződött, hogy mivel a család feminin két harmada jól elmajálisozott itthon (azaz időm annyi volt, mint a tenger), Szentgotthárdról is a szebb utat választottam: hazatekerés a csodás Őrségen keresztül. Így a félmaraton mellett majdnem még egy százas is összejött két keréken. De közte volt egy futóverseny, erről írnék inkább.

Blumau az egyik kedvenc, talán mert itt 2 éve PB-t futottam és bronzérmes is lettem, no és a fürdője sem elhanyagolható tényező – nekem legalábbis. Tavaly meghívottként (és sérülten) indultam, ennek megfelelően felejthető eredménnyel (1:22:55), idén viszont a hirtelen jött nyári meleg okozhatott károkat a futókban, de hol jövök én ahhoz, hogy nyafogjak, amikor Sárváron ugyanilyen körülmények között 12/24 órán, de még a váltósok is minimum 3 órán keresztül „sültek szét” a napon.
Hitvány egy bemelegítést eszközöltem, mintha éreztem volna a combjaimban a reggeli bringás utat, nem jó érzés ilyet tapasztalni... Fábrics Gabival találkoztam ismét, jelenleg úgy tűnik, hogy jobban megy nekem, de már épp itt volt az ideje ennek is a sok verés után :)
A rajt előtt, pont mint Pozsonyban, nyomultam is előre, mert nagyon nem mindegy az elején, hogy mekkora népet kell kerülgetni, sokat így nem is kellett. A verseny 4 körös, 35-40%ban kavicsos és füves út, a maradék aszfalt, árnyék szinte semmi.
Normálisan kezdtem (hülyén nem is lehet a napon 30 fokban), nem tudtam, hogy tényleg gáz lesz a combom végett, vagy csak bemesélem – bemeséltem. Egyszerre indultunk az 5.25 és a 10.5km-esekkel, azaz volt kihez igazodjak az első körökben (a másodikban ugyanott eltévedtem, mint tavaly, ez plusz 15-20mp-et jelentett és hárman is elmentek mellettem). Így féltávnál négyen maradtunk egy csoportban, abból egy feladta, kettő pedig fokozatosan lemaradt a végéig. Hogy hányadik vagyok, fogalmam sem volt, csak 100 méterrel a vége előtt mutatták, hogy abszolút harmadik, addig csak remélni mertem, azért előbb is szólhatott volna valaki :)

Körönként 2 frissítőállomás volt elhelyezve és egy helyen még locsoltak is minket tűzcsapból, ami életet mentett, de legalább is tempót. Ittam és öntöztem is magam, így bár szépen végigértem, az mp3 lejátszóm totál beázott (Tesco gazdaságos, de akkor is), ami csak itthon tért magához, igaz letörölt minden zenefile-t.
A negyedelt adatok (köridő/pulzus):
19:54/158
20:31/163 (itt mentem félre)
20:01/164
19:55/164
A vége: 1:20:27 (3’49”)/163
Nem szeretnék matematikai számításokkal előjönni, ez mit ért volna ideális körülmények között, szeretném inkább bebizonyítani, hogy mi van még bennem, erre pedig a legjobb alkalmak a versenyek lesznek. Mindenesetre bíztató, hogy jól bírtam a meleget.
Fábrics Gabi 1:26-tal 7., kollegám a negyedmaratonon 49:50-et(4’45”) futott. Gratulálok nekik is!
+Kicsit gáz, hogy a remek blues-t játszó helyi banda nagyrészt a futás alatt nyomja az ipart a rajtterületen és így csak keveset hallok belőlük, főleg most, hogy már egyáltalán nincs is zeném :)

Szólj hozzá!

Címkék: félmaraton bad blumau

Félmaratoni felkészülés: a kezdetek

2012.04.21. 21:13 korpaZASZ

A Pozsony Marathon óta 3 hét telt el és fokozatosan, de biztosan csökkentettem a kilométeradagot és növeltem a maximális intenzitást. Főleg két kérdés foglalkoztatott ezzel kapcsolatban:

1)      Nem okoz-e sérülést ez az – idén még legalább is – újszerű terhelés
2)      Hogyan reagál rá a formám
Most, hogy már túl vagyok néhány ilyen gyorsabb futáson és egy rövidebb versenyen is, van némi tapasztalatom a fentiekről. Az első, hogy legalább egy hétig (bár ez még a maraton utóhatása is lehetett) a térdem és a forgóm is fájdogált, de aztán ez szerencsére elmúlt. A második, hogy a kezdeti nehézségek után kezdek már némi fejlődést mutatni fizikailag is, amit bizonyos értelemben a Bad Waltersdorf-i 12 km-es időm is visszaigazolt. A PB-n nem csodálkoztam (hisz nem futottam még ilyen távon versenyt), de a 3’34”-es km-átlag és annak kialakulása reményt kelthet.
A heti edzésekből kicsit több, mint 100km-t hozok össze mostanság, ami már jelentős visszaesés az év elejéhez képest, ám a tempó- és hosszúfutásokat felváltották a hosszabb-rövid résztávok, fartlekek és gyors iramjátékok.
Szeretném a jövőben a 3-5km-es edzészakaszok sebességeit 3:30perc/km környékére belőni, amik most inkább 3:40 környékén mennek. A közvetlenül meló utáni gyors futások a napi hosszas ülőtevékenység miatt gyengén mennek (de legalább is túl szenvedősen), míg a hétvégi hasonló intenzitású edzések között már találok jól sikerülteket. Még jó, hogy a versenyeket is akkor rendezik…
A következő nagy kihívás minden bizonnyal nem egy konkrét verseny, hanem a nagy melegek beköszönte lesz, amit anno bringán könnyen át lehetett vészelni, de a futás során sokkal nehezebb hűteni magunkat “önerőből”, a kis menetszél miatt. Könnyen megeshet, hogy több verseny is rá fog menni, míg megszokom a hőséget és elképzelhető, hogy már csak ősszel tudok majd időeredmények tekintetében tovább fejlődni.

Szólj hozzá!

Bad Waltersdorf 12km 2012-04-12 Vissza a rövidebb távokhoz

2012.04.14. 22:40 korpaZASZ

Az előző poszt 2)-es pontja lépett végül életbe. A napokban születendő kismacskáink életére esküszöm, hogy nincs semmi bajom a maratonnal, sőt, de igazán most az foglalkoztat, hogy tudok-e gyorsulni vénségemre. Fiatal koromban gyorsnak (vagyis sokkal inkább robbanékonynak) számítottam teremsportokban, de ez nem jelenti azt, hogy 10-20 kilométerre is igaz lehet ez a tétel. Erről szeretnék mostanság megbizonyosodni. Kapóra jött ez a 12 km-es verseny, ahova munkatársammal (ő is futott) és feleségével együtt utaztam ki a helyszínre.

Egész délelőtt nyomott valami: kicsit fájt a torkom, kicsit náthás voltam, kicsit zizis volt a fejem és nem tudtam elképzelni, hogy ma még gyorsan fogok futni. Még az is felmerült, hogy egyáltalán be sem nevezek, de aztán a sok futó látványa megeröltetés nélkül pozitív irányba terelte a hangulatomat és már toltam is a bemelegítést, ami kifejezetten jól alakult pár intenzív szakasszal, ahogy azt szoktam.
Olyan 11 fok, esőre álló idő és némi szél – ilyen körülmények között zajlott a verseny, szóval panasznak helye nem lehetett. (minusz szél). 350-en választották a Hauptlauf-ot, köztük a Fábrics Gabi, ’általános’ ellenfelem is:) Akkor itt már végképp szó nem lehetett lazázásról. A táv három 4 km-es, jórészt sík körből jött ki, falu-erdő-puszta-malom-vasútállomás-falu útvonalon.
A két héttel ezelőtti maraton óta nem sok időm akadt gyorsító munkát végezni, de ahogy ’felépültem’ belőle, párszor már képes voltam intenziv futásokkal hangolni, ám 3:30as tempó alá még pár száz méter erejéig is csak néha sikerült mennem, ja, és nem azért mert nem akartam :)
A rajt után legalább nyolcan meglódultak előttem, előzetesen éppen erre számítottam, konkrétan, hogy a top10-ben akár benne is lehetek a végelszámolásnál. A körök elején szembe-, majd a végefelé már hátszélben futhattunk és 3:29-es tempóban fejeztem be az első négyest, ami számomra erősnek mondható. Aztán a második körben ki is alakult a végső helyezésem is, miután néhány előzgetés után ’besorolódtam’ a hetedik helyre, esélyem már csak arra lett volna, hogy még egyet lépjek előre, de innen már csak lassultam: (3:35, majd 3:36), míg az előttem haladónak még bőven akadt tartaléka.
Az első kör végén, csak most látom, milyen tömeg jött mögöttünk
A gyors kezdés alapján jobban is megzuhanhattam volna a végére, de úgy tűnik, a korábbi rövidebb (max. félmaraton) versenyeim miatt már képes vagyok kezelni a nehezebb pillanatokat és mentálisan is jól viselem az anaerob munkából adódó fáradtságot. Vagy legalább is merem remélni.
Az időeredmény (0h42m41s, 3:33as átlag/168as pulzus) tekintetében nem lehet kifogásom és a helyezés (abszolút 7., korcsoprt 3.) is megfelelő. Magam 3:35-öt mértem a kicsit rövidebb táv miatt, de azt is örömmel elfogadom.
Eredmények. (html)
Nagyon örülnék, ha sikerülne ezt a sebességet félmaratonig fejlesztenem, de könnyen előfordulhat, hogy ez teljesen irreális célkitűzés részemről. De legalább lesz mi motíváljon a közeljövőben, nem mintha bármiféle extra hajtóerőre lenne szükségem:)

Majd’ elfelejtettem, Gábor mögöttem ért be jó egy perccel tizenharmadikként, míg kollegám is tiszteletre méltó 4:45-ös ezrekkel tolta be  a szekerét a célba, gratulálok nekik is!

1 komment

Maraton utáni motíváció

2012.04.02. 23:46 korpaZASZ

Igértem, hogy írok néhány sort a hogyan továbbról, ilyenkor kicsit érdemes számot vetni, milyen vonalat kellene ezek után követni:

1)      Folytathatnám, azaz fejleszthetném tovább a maratoni edzéseimet, egyrészt élvezem is őket, másrészt jó alapokról indulnék neki, vagyis inkább meg kellene toldanom „csak” a megkezdett munkát. Viszont jön a nyár, a meleg, ami nem biztos, hogy ebbe az irányba tereli a gondolataimat.
2)      Visszatérhetnék átmenetileg a félmaratonokra, hisz szeretnék javítani a legjobb időmön (1:18:31) ott is. Ehhez pörgősebb, gyorsabb, iramváltásos futások kellenének, pályaedzésekkel, amit szintén szívesen vennék.
3)      Komolyabban vehetném az ultrákat is, de ahhoz még „fiatalnak” érzem magam, másrészt nem igazán vonz a leginkább aszfalton történő körözések formájában kijelölt versenyek teljesítése. Terepen viszont szívesen próbálkoznék, de 60km-nél nem hosszabb távokon, ez esetleg a 2-es pont mellett is még beleférhet.
 
A 2-es pontban foglalt esetleges gyorsulás azt is magával vonná, hogy a hosszabb távokon is arányosan fejlődnöm kellene, ahhoz viszont ugye a következetes maratoni felkészülés is elengedhetetlen. Ez amolyan ördögi kör, hogy folyamatosan meglegyen a kellő “kapcsolat” a különböző távok idejei között.
Mindenek előtt jó lenne sérülés- és betegségmentesen minél tovább sportolni, ehhez a fokozatosság elengedhetetlen, sokan ezt figyelmen kívül szeretik hagyni, ami minden sportágban nagy hiba, így hosszútávfutásban is.
Sajnos – bár nem hiányzik – a kerékpár lényegében zéróra zsugorodott idén, némi keresztedzés pedig új impulzusokat is adhatna a szervezetnek, ami biztosan nem lenne káros. A súlyzós edzéseket viszont továbbra is folytatnám felsőtestre, mert azt vallom, hogy a vázrendszert érő terhelést részben mindenképpen tudja tompítani egy erősebb felsőtest, mégha a gyorsaságot nem is feltétlenül segíti.
Egyelőre más nem jut szembe, meg késő is van :)

 

1 komment

Pozsony Marathon 2012-04-01

2012.04.01. 21:22 korpaZASZ

A melegtől tartottam leginkább, hát, volt itt orkán erejű szél, hófúvás, de meleg, na az hírből se... Nagyjából 4-5 fok lehetett és erős szél. Ez, meggyőződésem, a helyezés tekintetében kedvező volt rám nézve, hisz a relatíve nagy súlyomat nem fogták meg annyira az erős széllökések, mint az igazi futóalkatokat. Az időeredmény ezzel szemben a fentiek miatt könnyen felejtősre sikeredhetett volna, de utólag még ezt sem mondanám.

Előző nap már leutaztunk a családdal, így megtudtam most már testközelből is, hogy a lányom erősen horkolásgyanús:) Azért kipihentem magam és a bemelegítés után már menekültem is be a szomszédos meleg plázába, térdgatyában és rövid pólóban. A mezőny nagy része ezt tette, ez nem lehetett a véletlen műve.

A rajtnál sikerült mondjuk a tizedik sorig előreverekednem magam, ezt már eleve szép teljesítményként értékeltem, és tényleg nem is volt mindegy, hány embert kell kerülgetni az első kilométeren (ami 4’11”-es lett).
A nagy szél azt jelentette, hogy a táv első felén hát- és oldalszeles szakaszok váltakoztak, a másodikon viszont ennek az ellentéte. Próbáltam iso-t inni, ahol lehetett és a géljeimhez is elég korán nyúltam, már a tizedik km környékén.
A verseny két, nagyjából azonos körből állt, körönként 2-2 hídra felfutással és 4-4km óvárosi szakasszal. A maradék rész vagy széles városi úton, vagy egy amolyan töltésszerű bringaúton vezetett, nem egy szép pálya, na!
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Az első körben még a félmaratonisták és a váltósok is velünk jöttek, így be tudtunk állni egymás mögé, mégis a kör végén kissé megzuhantam, azt gondoltam, hogy ennyi és kész, ráadásul a második etapban erősen megfogyatkozik a mezőny, még nagyobb lesz a szívás.
Aztán látom a versenyórán, hogy a félmaraton 1:23, akkor ebből még lehet valami. Leszakítottam ezek után azt az egy maratonistát, aki a bojból az én távomat futotta, ám a többiek már elég messze előttem haladtak. Jött a kedvező széljárású rész, ahol annyira összekaptam magam (bár gyorsnak nem tűnt a mozgásom), hogy azt vettem észre az 30. km magasságában, hogy mentálisan nem is állok rosszul, sőt, még közelítek is az előttem állókhoz.
Itt már végig arra koncentráltam (már azon felül, hogy sikeresen elkapkodjam a műanyagpoharakat a frissítőknél), hogy „biztonságit” fussak: azaz nem belemenni egy kockázatos tempóba, hogy aztán az ekkor már teljesen reális 2:50-et is kiengedjem a kezeim közül. Bár a 31-41km közötti rész nekem is csak 4’08”-as tempóval ment, szemből és oldalról is kaptuk a havat(!) és sokan itt teljesen padlóra kerültek.
A kedvezőtlen irányból érkező szél nagyon megfogta a – jó messze – előttem haladó párost is, akiket 34-nél el is hagytam. Aki futott már maratont, az tudja, hogy onnan már nincs visszaút, hacsak én is el nem zsibbadok, ami szerencsére nem történt meg. Olyannyira nem, hogy az utolsó kilométeren belül a Kasza Andrást (1:17-et tud félmaratonon és Bagodot is ő nyerte tavaly), egy kenyai csajt (3. lett) és még egy másik futót is lehajráztam, majd befutottam PB 2:49:14-es (nettó) idővel, 24.-ként 550 férfi induló közül.
A szokásos számadatok(összesen: 42.47km, 100m szint):
Szakasz, tempó, pulzus
0-10km                  3’51”      162
11-21km                3”58”      162
22-32km                3’59”       165
32-42.2km             4’07”      164
Total                      3’59”     163
Ennyit akkor a versenyről, a hogyan továbbra egy külön posztot szánok majd.

5 komment

süti beállítások módosítása