GO RUNNING

Előzetesen: futásomat ajánlom annak a két buzi köcsög osztrák rendőrnek, akik ahelyett, hogy segítettek volna megkeresni a stadionparkoló bejáratát, félreállítottak, majd megvágtak 21 EURra, mert tizenöt métert rossz irányba tettünk meg az autónkkal. Kitáblázva sem volt, hogy behajtani tilos, emellett autópályamatrica hiányáért (Bécs központjában!) is meg kívántak büntetni, csak mert tróger magyarok vagyunk és biztosan már odáig is csaltunk. Azt hiszem, megkapják majd a sorstól (vagy akárkitől) a méltó jutalmukat, ebben nem kételkedem.

A versenyről: Grazra, majd Ljubljanára készültem idén, aztán Bécs lett belőle, éppen a két időpont között. Az év fő versenye számomra a maraton, mert nem is készülök gyorsabb futásokkal, résztávokkal, intervallokkal, hisz fontos, hogy az edzések nagy részét örömmel végezzem (ezen némileg változtatok majd), de így nehéz rövidebb távokon fejlődni.

A kisebbik bécsi maraton 6 kört foglal magában a Práterben (aki nem tudja, ez egy nagyon nagy park stadionnal, kisvasúttal, tavacskával, vidámparkkal és egy nagyon hosszú aszfaltos egyenessel). Az Ernst Happel Stadion a versenyközpont, oda kell mindannyiszor befutni, ahogy a végén is.

Fentiek miatt kellően idegesen sikerült a rajthoz jutnom, segítőm (fényképészem, videósom) Gróf Olivér nyugtatgatott, eleinte kevés sikerrel :)

Aztán elindult a menet (140 maratonista, plusz félmaratonosok, 7km-esek), elképesztően szép futóidőben (9-13 fok, csak a végén sütött ki a nap) egy nagyon sík pályán. Miután elült idegességem (pedig nem szoktam az lenni, aki ismer, tudja) felvettem a ritmusomat, majd egy német sráccal előzgettük egymást, illetve a második cseh futót értük utol. Kicsit megdöbbentett, hogy a német éppen 3 órán belül akart futni, azt gondoltam, ennél gyorsabban tempózunk (soha nem nézek rá az órámra verseny alatt), utólag nézve, ez így is volt (2:51et futott végül)

Unalmas pillanataimban azon agyaltam, hogy 4 körig (28km) könnyedén kéne haladnom, majd az utolsó kettőt már agyilag is sokkal könnyebb teljesíteni. A kulcs a 4. kör volt, hisz ott egész jól sikerült éreznem magam (egy gélt is betoltam előtte), és utána el is hagytam vetélytársaimat, majd 35nél láttam, hogy 2:46ra állok, ha nem borulok meg és bár beálltak a combjaim az utolsó körre, de akkora gondjaim nem akadtak már (bár az a brutál hosszú egyenes mintha megnyúlt volna a végére :) ), Olinak is mondtam a kör elején, hogy ez erősen PB-gyanús. Végül ez be is jött és majdnem 3 perces egyéni legjobbat futottam.

Mentálisan sikerült jól lejátszanom a versenyt, idegességem nem befolyásolt, a negyedik kört sikerült kibekkelnem és fizikailag is leginkább a legvége lehetett volna csak kritikus a beállt combok miatt. A lassulás is teljesen elfogadható még, a pulzus pedig olyan, ami több, mint ideális(89-90% végig).

A 6 kör adatai (7034m):

3’52”/160

3’53”/163

3’55”/163

3’57”/163

4’01”/164

4’02”/164

2:46:33 (3’57”min/km /163BPM), absz. 2. hely, korcsoport 1.

EREDMÉNYEK

Összefoglalásként: leszámítva a közvetlen előzményeket, sikerült optimálisra futnom az elejét, beosztanom az erőmet és feldolgoznom a körözés (és a hosszú egyenesek) okozta mentális nehézségeket. Emellett ennél az időjárásnál kívánni sem lehet szebbet-jobbat (nekem 4-5 fok a legideálisabb, de nem panaszkodhatok) és maga a pálya is szinte teljesen sík. A derekamnál jelentkező gyulladás most is végígkísért és bár lefutottam vele egy maratont, ez így nem jó, remélhetőleg ez változni fog.

Videólinkek, köszönhetően Olivérnek:

Frissités 25 km-nél:

https://www.youtube.com/watch?v=fuCrAfmQYHU

utolso kör eleje:

https://www.youtube.com/watch?v=lC-QuRICVy0

befutó:

https://www.youtube.com/watch?v=dYQhgIdFO4k

Voltak bennem kételyek, hogy ez az évem kudarc-e (nem volt még PB-m idén), vagy nem (annyira), de ezennel ezt elvetettem. Sok élvezetes (és kevés fájdalmas) edzésből maratonon még lehet fejlődgetni, másban viszont nem igazán.

Másfél hete, Tapolca után aggódni kezdtem, vajon tényleg elszoktam-e már a maratonnál rövidebb távoktól, vagy egyszerűen az edzésmunka nem arra irányult – így nem is várhattam sokat magamtól. Egy 1:21:30-ra még a nyárias időjárásban sem lehettem büszke.

Egy hét múlva majdnem 44km három egyenlő részletben a sárvári 12 órás váltón, majd 3 és fél napra rá Blumau.

Negyedszerre indultam itt, azaz sok újdonságot a pálya (4 azonos kör) nem tudott már produkálni: kicsit rövidebb a táv, viszont a sóder- és füvesutak, a hajtűszerű visszafordítók és a rajt utáni sunyi emelkedő kompenzálnak.

Lányomat éreztem már akkorának (de tévedtem), hogy az 500méteres bébifutamot legalább velem teljesítse. Aztán hamar kiderült, hogy végig fogja ordítani az egészet („anyához akarok menni, oáááá”), megzavarta érzékeny lelkét a hangos bemelegítő zene és abból már nem tudott talpra állni:)

Egy sírós rajt

Sokat nem melegítettem a múlt szombat közelsége miatt, az viszont tetszett, hogy a tavalyi kánikulához képest kellemesebb lesz az idő (24-27foknál most nem volt melegebb a napon), amit az utóbbi időben amúgy is kicsit jobban tolerálok. Lehet, hogy ez az öregedés első fokozata?

Az elején persze tolta mindenki, mintha csak az életéért futna (egyszerre indult az 5/10/21km), de ennek nem jó felülni, mert csúnya vége lehet… Kicsit talán a szombathelyi Fábrics Gabi is jobban meghúzta a kelleténél, erről majd később, de előnye egészen 150m-ig duzzadt, én megfontoltabban, 3’44”/km-rel teljesítettem az első kört.

Ittam, meg öntözgettem magam a frissítőknél, plusz egy megnyitott tűzcsap vízsugarába is belefutottam, amikor lehetett. A meleg most sem zavart igazán, viszont nem tudhattam, hogy Sárvárt izomzatilag milyen mértékben sikerült kipihennem, mert ez az egy-két nap nagyon kevésnek tűnt, még ha ott – érthető módon – hagytam benne tartalékot is.

Láttam a köridőimen, hogy ha nem állok fejre (és ezt erősen kérdésesnek éreztem) jócskán 1:20 alatt lehetek és a harmadik körben már közelítettem Gábort is, olyannyira, hogy az utolsó etap elején el is mentem mellette, akkorra már folyamatosan lassult.

Nem mondom, hogy hú, de könnyedén esett, főleg a végefelé, de Tapolcához képest érzésre mintha csak szanatóriumban lettem volna. Végül abszolút 5.-ként értem célba, korcsoport 2.

EREDMÉNYEK.

A táv 20.8km lett ezúttal is, viszont a sok terep és kacskaringózások miatt kb. úgy fél percet lehet hozzáadni az időmhöz, hogy egy reálisabb eredményt lássunk.

Négy részre osztott tempó/pulzus:

3’44”/161

3’47”/169

3’50”/170

3’50”/170

Összesen: 1h18m46s/3’47”/168BPM

Nagyon hiányzott már egy jobbfajta félmaraton, és az, hogy melegben és teljesen nem regenerálódva értem el, reménykedésre adhat okot akár a jövőbeni félmaratonok, akár a maratonok tekintetében.

Így el tudom hinni hogy képes lehetek optimális körülmények között 1:17-tel kezdődő fél- és 2:45-ös maratonra. De ezek még odébb vannak. Majd ha még ennél is öregebb leszek :)

Igaz, hogy régóta maratonra készülök és a félmaratoni tempómat talán fél éve nem edzettem (kivéve a héten szerdán pár 400m erejéig), most már szerettem volna tesztelni magam rövidebb távon is.

Valamennyire visszavettem a heti kilométermennyiségből (a 115km-es átlagom helyett 105 lett a versennyel együtt) és érdekes módon kezdtem nem tartani a melegtől, annyira jól mentek újabban az edzések.

A pályáról, ellenfelekről nem sokat tudtam, Kolót láttam a rajtnál, azt gondoltam, hogy vele nem tudok meccselni, és a szombathelyi Gorza István volt még ismerős.

A táv két 11km-es körből állt fordítóval (azaz simán tudtak volna belőle szabvány 21.1km-es félmaratont is kreálni…), körönként 24m szinttel, kifelé közepes szembe-, visszafelé hátszél.

Kb. 22 fok lehetett (napon 27), árnyék talán 200 méter az egész pályán.

Az elején már fokozatosan elment a Koló, lényegében a végéig kb. arányosan nőtt 1:45-re a különbség közöttünk, a hosszú egyenesek miatt majdnem végig láttam is. Mögöttem is fokozatosan maradt le a Pisti, a végére 4-5 perc környékére nőtt a differencia közöttünk.

Érzésre nem tetszett, 9km-nél már (ott volt benne egy 1km-es murvás-köves rész, majd egy lakótelep) voltak gondjaim, aztán ez eltartott olyan 12-ig, majd belassultam, onnan már behúztam maratoni tempóval (ami elég gáz egy félmaratonon) – legalább a második helyet.

Alattomos, elnyújtott emelkedők-lejtők váltogatták egymást, plusz a köves szakasz sem esett jól. Vizet iszogattam az etetőkön, öntögettem magamra, de mondom, a meleg nem zavart, sokkal inkább éreztem, hogy a 3’50” alatti tempó jelenleg idegen a szervezetemnek.

5,3km-enkénti adatok:

3’44”/165

3’48”/167

3’59”/166

3’57”/166

3’42”/168(750m)

Total: 1:24:40/21,95km/166 (3’51”)

Ez 1:21:30 félmaratonig, ami olyan 1-1,5 perccel gyengébb annál, amit elvártam volna, még a körülmények ellenére is.

EREDMENYEK

Kérdés, hogy ez lesz-e jobb vajon tavasszal, elképzelhető, hogy nem, már a melegek miatt sem. Május elsejére tervezek egy osztrák félmaratont még, aztán maraton Radenciben. Előbbi oltárán nyilván nem áldozom fel utóbbit…

2012-ben itt futottam az első nagyobb maratonomat, egy nem kifejezetten festői pályán és főleg nem kellemes időben, de az erős hideg szél helyezésügyileg nekem kedvezett (24./560.). A 73 kilómmal jobban hasítom a szelet, mint más 60-nal.

Az előzményekről: az elhúzódó tél és a sok hó miatt jó pár minőségi edzésem elmaradt, ám mégsem nevezném kudarcnak a felkészülést. Annál inkább aggasztott az utolsó héten jelentkező torokfájásom, majd náthám, ami miatt egyik nap sem voltam top-formában, de reméltem, hogy ez nem befolyásol majd a verseny napján.

Idén még a tavalyinál is zimankósabb (-1 fok) reggelre ébredtünk, erősödő hóeséssel. Ami viszont pozitívumként értékelhető, hogy jóval kegyesebb szélviszonyok fogadták a résztvevőket, no és egy teljesen új pálya, összesen 6 fordítóval a két körön.

A rajtnál összefutottam Gáborral és Nedussal, akiket elsősorban az Edzésonline-ról ismerek és így együtt indultunk neki néhány (egymást biztató) szóváltás után kb. a 10. sorból.

Próbáltam lazán futni (bár ez a képről nem látszik :) ), ez eleinte sikerült is, főleg, hogy az elején a szeles szakaszokon általában be lehetett állni még csoportokba. Közben a csiptetős mp3 lejátszóm egyszer csak lecsúszott a térdemig a gatya alatt és végig onnan szólt a Rolling Stones… Nedust is láttam, azt persze előre tudtuk, hogy nagyjából azonos szinten lehetünk. Zavart a sok félmaratonista és váltós néha hektikus tempója, vártam már a második kör nyugodt magányát, így utólag, ezt talán nem kellett volna :) A kör végén, a Dunaparton a 2 km kemény szembeszél már jórészt egyedül talált, hát nem is mentem neki a második etapnak túlzottan frissen.

Itt aztán teljesült a kívánságom: totál egyedül maradtam, előttem néhány, korábban még velem együtt haladó futó hamar 4-500méteres „ollót nyitott”, alig-alig láttam őket a távolban. A szél is menthetetlenül befújt, no és az etetőkön felszolgált jégkásás víz sem könnyítette meg a frissítés végrehajtását: az egész versenyen csak egy 2/3-nyi gélt, néhány szőlőcukrot és valami általuk ’Jol’-nak nevezett löttyöt vettem magamhoz, mert az legalább nem fagyott még meg.

Érezhetően lassultam, nem is esett jól, így okosan meg kellett választanom a tempót, amivel végig bírom egyedül a távot anélkül, hogy végem legyen idő előtt. Szerencsére ez sikerült is, nem úgy az előttem haladóknak! Akiket alig láttam már 25-nél, 30km után szépen egyenként mondták fel a szolgálatot: összesen 4 férfit és a 2 női élen haladót előztem meg a végéig, volt, aki próbált beállni, de olyankor ez már reménytelen próbálkozás szokott lenni.

Ezzel egészen a 14. helyig tornáztam fel magam, ez pedig minden várakozásomat felülmúlta! (a kenyai női győztes utánam ért be, így a sajtósok a befutóm után szépen félretessékeltek, hogy ki kéne húzódnom az objektívjuk látómezejéből:) ) Az időm viszont nem lett új PB, ez azért – mínuszok, szél, ide vagy oda – némileg csalódás. A meghűlésem úgy gondolom, hogy nem befolyásolt különösebben.

Eredmények 14./575.

2:50:54 (nettó idő)/4:03”/162BPM http://connect.garmin.com/activity/288550288

5km-enként:

3’59”/158

3’59”/160

3’58”/161

3’58”/162

4’03”/163

4’07”/164

4’06”/162

4’06”/162

4’03”/165 (2,2km)

Részidők:

10km:39:31

21,1km: 1:24:12

31,1km: 2:04:38 

Mozgatja a fantáziámat egy újabb tavaszi maraton is, de még nem döntöttem el, hogy visszaállok-e rövidebb távokra átmenetileg, vagy folytatom a maratoni edzésmunkát.

Elnevezés ide vagy oda, egy dolog jó előre biztosnak látszott: sétaGalopp tutira nem várható. Sőt, már hetekkel előre tudott volt, hogy a hó- és belvízhelyzet miatt idén nem a pályacsúcsot fogjuk ostromolni.

Kb. 12-en vágtunk neki az ismeretlennek – talán csak a szervező Sólyom tudhatta mi vár ránk – közöttük két női futó is! Előbb meggyóntam minden bűnömet a futásra beáldozott viszonylag új cipőmnek (gondoltam, ha Supernova a neve, akkor egy robbanást is ki kell állnia, ahhoz képest nem érheti meglepetés) és indulhattunk is. Nem melegítettem egy percet sem, elég volt nekem a versenytáv önmagában is, egy métert sem akartam önszántamból hozzátenni!

Ahogy az várható volt, Rudolf Tomival haladtam együtt az elején, Tölli Tomi kicsit mögöttünk, aztán a mezőny. Brutál nagy szerencse, hogy épp a hét leghidegebb éjszakájából éledezett a vidék és hiába sütött hétágra a nap, még éppen találtunk kifejezetten fagyott részeket az útvonalon, ami ellenkező esetben jelentősen megnehezítette volna a dolgunkat.

A srácok GPS-einek hála, némi kóválygástól eltekintve, nem tévedtünk el, ezzel egyidőben viszont fokozatosan olvadozott a talaj: volt, hogy poshadt hóban, máskor jégen, aztán meg hirtelen csúszós sár/bokáig érő mocsár kombinációban haladtunk, aztán egyre inkább már csak utóbbiban.

Tölli Tomi kicsit Kustánszeg előtt, 22km környékén szakadt le: aztán a falu előtti frissítésnél még láttuk, ám egy olyan, alig futható részen egyensúlyozott éppen, ahonnan győztünk előtte mi is kikeveredni. Az etető után Rudolf Tomi kicsit ellépett (épp ahol tavaly Hajduska Balázs is), mert nekem le kellett tolnom egy amúgy újfajta gélt elegendő vízzel, ám utolértem 26km magasságában, majd a vaddisznó-kertes résznél (28km) már folyamatosan nőtt az előnyöm.

Viszont csak annyira nyomtam, hogy abból semmi esetre se legyen később „nagy halál”, mert tudtam, hogy borzasztó sok (majdnem a teljes másik fele!) van még hátra, Tamás meg bírja, ez neki bébitáv, nekem meg a maximum. Általában iso-löttyöt töltöttem a flakonomba, a végefelé inkább teát, és összesen két gél is lecsúszott, amikor éppen vízközelbe értem+szőlőcukor hébe-hóba, némi banán.

Míg a táv első harmadában még csak ízelítőt kaptunk a bokáig érő mocsárból, 30 felett már szinte az lett az alap. Ha pedig nem bogáig ért, annyira csúszott az agyagos felülete, hogy a járás is bajos volt rajta (a túrázók is szenvedtek rendesen), nemhogy a futás.

Érdekes módon, izomzatilag semmiféle problémám nem akadt, viszont idegileg elég nehéz volt feldolgozni a körülményeket, emellett a térdem, derekam is éreztem rendesen. Hiába, ez nekem már sok. Mindezek ellenére könnyen meggyőztem magam, hogy haladhatok én akármennyire gyötrelmesen, a többiek éppen ugyanekkorát szívnak majd – ez boldogsággal töltött el:)

Hátranézegettem, de nem láttam senkit, reméltem, hogy Tamás nem sérült meg, csak lemaradt, különben nem lenne az igazi. A Németfalu előtti emelkedőtől (46km) tartottam, de végül is meg lehetett futni, viszont onnan Bödéig (50km) egy merő kínszenvedés volt minden egyes méter: jobbra-balra csúszott ki a lábam, csak úgy cuppogott a sár a talpam alatt, aztán a ligetes részen (ahol csontszáraz időben is pocsolyákban áll a víz) jött el a „kánaán”: állott hó, jeges víz, fagyott sár és kikerülhetetlen mocsár váltogatta egymást, míg nagy sokára beértem a faluba.

Onnan már tudtam, hogy nem lehet gond, és úgy is lett: viszonylag (ma minden relatív módon értendő csak) futásra emlékeztető mozdulatokkal felkapaszkodtam a hegyre és le a célba, ilyesmi lábakkal:

Időm 5:11:10/53.31km (máshol volt a rajt/cél), 5’50”-es átlag, 147es pulzus. Az átlagtempó értelmezhetetlen, annyira szóródott az éppen aktuális talajviszonyok függvényében. Rudolf Tomi 5:35:51-et, Tölli Tomi pedig 5:54:53-at futott, de mindenkinek jár a gratuláció, aki végigért valahogy.

Remélem, hogy a maratoni felkészülésemet nem fogja ez a számomra extra terhelés jelentősebben megtépázni és akkor minden hepi lesz.

+Egy remek video a versenyről: https://www.youtube.com/watch?v=5uCVwpguqw8

Amikor futásra adtam a fejem 2008 környékén, nem gondoltam konkrétan a maratonra, mint valami végső célra, amely egyszeri lefutása után majd jól visszavonulok, mégis, mostanra valamiért ezt tekintem fő versenyszámomnak. Sőt, első cudarul sikerült félmaratonom után egy osztrák kis faluban (Stinatz) megfogadtam, hogy szépen megmaradok a 10km-eimnél, minden, ami annál több, már bizonyosan nem nekem találták ki.

Mostanra aztán odáig fajult a helyzet, hogy jórészt a félmaraton duplájában gondolkodom, azt hiszem, hogy ennél rövidebb távokon relatíve lassú vagyok (10km-en kb. 35 percnél, 21.1-en 1:17-nél ha megszakadok sem fogok soha jobbat futni), az ultrát meghagyom egyelőre másoknak, a maratonhoz viszont épp eleget tudok és vagyok hajlandó is edzeni.

Eddig futottam is már néhányat: eléggé szélsőséges módon vagy PB vagy feladás/félbehagyás lett a vége. Utóbbiak nem szép dolgok, mégis, egyiknél sem bánom, hogy nem futottam őket végig. Ez még annál is csúnyább dolog, mármint utólag sem bánni…

Idén tavasszal ismét Pozsony a tavaszi maraton helyszíne, tavaly itt pont nem adtam fel (2:49:14), pedig a botrányos időjárás (hideg, hófúvás és erős szél) még indokolhatta is volna.

Szilveszterkor a szokásos hegyi maratonon szerepeltem (2:53:54/40.9km/710m szint), onnan pedig elkezdtem egy jó kis téli alapozást. Kilométerben 114/hét jött ki januárra, 134 pedig eddig februárra. Elkerült betegség és sérülés is, ilyen terhelés (és a kellemetlen tél) mellett ez mindenképpen pozitívum. Egy-egy hét tempóátlaga 4’31”-4’50” körül szóródott, utóbbi a kifejezetten sok hó számlájára írható, sőt, emiatt kimaradt néhány gyorsabb futásom is. Egyszerűen nem lehetett a hóban ilyesmire még gondolni sem.

Februári edzéseim

Mindent összevetve viszont nagyrészt sikerült az igazán építő edzéseket elvégeznem: 4 db tempó-, 6 hosszú (ebből 2 dombos is), 3 lendületes futás mellett szépen sorakoznak a könnyebb, de a regeneráció, következetesség szempontjából ugyanúgy fontos edzéseim.

A két hónap alatt négy napot nem futottam, ebből az egyik a hegyi maraton másnapjára esett.

Időeredményt nem szoktam előre meghatározni, az túlzottam görcsössé tesz, ha okosan osztom be az erőmet, akkor végig kell tudnom közel egy tempóban futnom azt a majd` 3 órát.

Néhány hét múlva, ha addig nem lesz különösebb probléma, mindenesetre kiderül, mit ér majd a felkészülés, ha nagyon elbénázom, akkor nem zárom ki egy újabb tavaszi maratonon történő indulás lehetőségét sem, ellenkező esetben viszont jöhetnek a rövidebb távok, még akkor is, ha nagy reményeim ott már nem lehetnek.

Most azt gondolom, hogy ez a kilométermennyiség az, ami fenntartja a szükséges motivációmat, szépen építi a formát és nagy részét még a rossz időben is lehet élvezni. Ami ennél több, az már számomra terhes lenne bizonyos szempontból, így egyelőre tartózkodom is a terhelés növelésétől.

Idén másodszorra próbálkoztam a 40.9km-es távval (720m szintemelkedés), bár egy őszi félbehagyott (sokkal inkább feladott) cseh maraton után komolyan elgondolkodtam azon, hogy eröltessem-e – főleg ilyen szintes terepen – a dolgot.

Aztán összeszedtem magam és elkezdtem ismerkedni a dombos edzések, mással össze nem hasonlítható érzésével. Idén nem az Alsóerdő meredek és sokszor terepes lejtőin lézengtem órákon keresztül, hanem a verseny pályáján kombináltam a dombokat 30km feletti távokkal. Megesett, hogy képtelen voltam végigmenni a kitűzött edzéstávon, máskor viszont szárnyaltam ugyanott…

Legkomolyabb ellenfeleimnek Rudolf Tamást (Csika), az idei Spartathlon 7. helyezettjét és a címvédő-pályacsúcstartó klubtárs Lakatos Rolandot (Roli) gondoltam,  de Vojnovits Csabi és Sólyom is odaérhetett volna, ha bármelyikünk nyafogósra veszi a figurát:) Reálisan viszont a harmadik helyet célozhattam meg némileg 3 óra alatti időeredménnyel.

Kifogástalan téli időjárást fogtunk ki teljes szélcsend mellett: kicsit minuszban kezdtünk, kicsit pluszban értünk be. A rajt után Sólyom lógott meg a TV torony aljában, Rolival futottunk fel rá, aki annyira forszírozta a tempót, hogy aztán percenként panaszkodjon hangosan, hogy “túl erősen kezdtünk” :) Az Alsóerdőnél Sólyom már kicsit elmaradt, viszont Csika zárkózott rövid, de gyors lépteivel, aztán miután a Jánkán újra leszakadt már csak kint a belső Flexnél ért utol kettőnket.

Az már ekkor látszott, hogy Roli az emelkedőkön egyértelműen favorit, Csika viszont síkon és lefelé ver mindkettőnket, nekem meg az jut, hogy próbáljak valahogy nem leszakadni róluk. Néha gumiztam is mögöttük, le-le szakadoztam, ha a síkon túl gyorsnak ítéltem a tempót.

Így utólag, egészen szarul néztem ki :) (fotó: Szajdán Zsolt)

A Bozsok feletti Karácsony-hegy tetejére újra elmaradt Csika, de mire leértünk a főútra, már 200m (!!!) előnyt kovácsolt az eszeveszett lejtőzésével hozzám képest, Roli ennél kevesebbet kapott. Ekkor fontosabbnak ítéltem, hogy a Csácsi dombokra frissen érkezzek, de még így is 1:24-nél értem ki a főútra, ami 3 perccel gyorsabb az amúgy is bivalyerős pályacsúcsnál. Roli üldözőbe vette Csikát a dombokon és bár majdnem be is fogta (ezt tisztes távolból figyelhettem, azaz kritikus hátrányt nem szedtem össze), de a lefeléken és a sík részeken újra ellépett tőlünk.

Rolit a kaszaházi kisebb dombocskán értem be, ahonnan ugyan láttuk Csikát, de legalább 2 perccel járt már előttünk. Szinte mint laza edzésen szoktunk, kedélyesen beszélgettünk: lemondtunk az első helyről és számolgattuk, hogy kocogással is 3 órán belülre kerülünk már, viszont sokkal gyorsabban egyikünknek sem ment volna. Gondoltam, majd a Gógánhegyen (ami neki hazai pálya) megkapom a szokásos, jól megérdemelt hátrányomat, aztán az utolsó nagy lefelén megpróbálhatok majd visszakapaszkodni rá.

Csácsi hegy aljában (26km)

Végül úgy alakult, hogy a domb tetejére beálltak Roli lábai (valószínűleg nem pihent rá megfelelően a versenyre) és onnan már sikerült jelentős előnyt szereznem Egerszeghegy tetejére és a maradék távon sem görcsöltem be szerencsére.

Tamást már nem érhettem utol, teljesen megérdemelten, 2:52:03-as idejével megfutotta az új pályacsúcsot, de még én is a régin belül futottam (2:53:54), míg Roli (2:56:09) is minden idők negyedik legjobb időeredményét repesztette. Utánunk Csabi ért be remek egyéni csúccsal (3:03:31).

Eredmények

Most, így utólag is azt érzem, hogy reálisan a harmadik pozíció járt volna nekem, de egy-egy versenyen a pillanatnyi állapot dönt hasonló erősségű futók között, ami most nekem kedvezett.

Gratulálok minden teljesítőnek akár maratonon, akár rövidebb távokon indult, ahol szintén nem kímélték az aktuális pályacsúcsokat! Összes eredmény ITT

Egyes részidőim:

0:21:20 Panoráma alja

0:36:35 Zárda fordító

0:55:00 Főút Botfa előtt

1:24:20 Főút Bozsok után

1:52:37 Csácsi ut

2:20:30 Hock Jánosra kikanyarodás

2:53:54/159es átlagpulzus (4’16”-os tempó)

Összefoglalva, minden várakozásomat felülmúlta az eredményem, a fizikai paramétereimmel (176cm/73kg) nem számítok egy hegyi menőnek, és amíg súlyzózok, nem is fogok. Ennek ellenére, ha az ember odateszi magát edzésen és nem a véletlenre bízza (futásban véletlen, ha-ha-ha) a dolgot, saját korlátait is kitolhatja bizonyos keretek között.

Még a 6. km-nél (Alsóerdő): Csika, Roli, én és hátul sárgában Sólyom

Neszelei fennsíkon Rolanddal (31km)

Eredményhirdetés Doszpot Andival (szintén ZASZ SE)

Az őszi szezon három versenye mind dimbes-dombos terepen zajlott, volt ami jobban sikerült, de a 34km-es paksi tesztverseny, ami talán a legközelebb áll egy maraton terheléséhez, szánalmasan ment… Nem is a számszerű vagy helyezésbeli eredmény miatt, hanem mert annyira „meghaltam” 25-nél. Ráadasul úgy, hogy kifejezetten lazán kezdtem… Ha ehhez hozzávesszük, hogy a formám messze nem lett úgy felépítve,mint Pozsony(2:49:14) előtt, jogosan tűztem ki szerényebb célokat.

Két barátom is indult, jóval merészebb elvárásokkal: a szombathelyi Nagy Gábor 3:50es ezrekkel kalkulált, a soproni Maros Ervin pedig 2:40óra alatti időre készült. Így azt tudtam jó előre, hogy ha már az elején leszakadok tőlük, nem kell hogy fájjon a fejem miatta :)

Reálisan 2:52 körüli eredményt várhattam magamtól, de arra sem lehetett semmiféle garancia…

Bár beálltam negyvenhetediknek a bokorba pisilők népes seregéhez (nos, szerintem a Stadtpark teljes növényzete kihalt már a rajt pillanatáig), mégis mire negyed órára rá ellőtték a maratont, újra pisilnem kellett. Ez tizezer ember között meghúzódva lehetetlen küldetésnek tűnt. Az a gondolat, hogy már az elején ki kell majd állnom egy fa árnyékába, kissé elszomorított.

Taktikám (ezt senki ne csinálja utánam :) ): soha nem ránézni se az időre, se a pulzusra, csak 40.2km-nél, amikor már csak a hajrá van hátra.

Egy maratonnak és a hosszabb távoknak, ha az ember le tudja egyébként futni fizikailag, már külön lélektana van. Nyilván nem okos (sőt, nagyon is buta) dolog arra gondolni, hogy mennyi van hátra, mert akkor ott vége is lehet a versenyünknek. Ehhez tartottam magam és ahhoz, hogy a legfontosabb az egyenletes tempó, de úgy, hogy 25km-nél még nagyon ne legyenek gondjaim. Érdekes módon a táv első felében akadtak nehéz pillanataim, lehet, hogy a pisi-inger, lehet, hogy valamilyen frissítési probléma miatt, vagy mégis nehezen viseltem, hogy elmentek a srácok, pedig tudtam, hogy ez lesz…

Aztán Ervin valamiért nagyon belassult és már 25km előtt elmentem mellette. Ritka az ilyen, de utána felállt és alig 2 perccel ért be csak mögöttem, gratula hozzá! Ezek után ráálltam az egyik kenyai csaj (második lett végül) csoportjára, majd onnan is elváltam, mert kissé mintha lelassultak volna.

30km-től két férfi maratonistával 30-40 méteren belül haladtam és próbáltam a 3 gélemmel és a frissítőpontok kínálatával jól gazdálkodni. Ki akartam próbálni egy új gélt (persze hogy ezt nem versenyen kéne), erre majdnem elhánytam magam az út közepén, én ilyen szar ízű zseléről nem gondoltam volna, hogy egyáltalán létezik…

36km környékén a Nagy Gabi (2:53 a vége) is feltűnt, láthatóan lassulva. Innen már tudtam, ha nem halok be, néhány km-en belül elhaladok mellette (ez így is történt). Bíztatott, hogy beérhetek 2:50 alatt, de taktikai okokból ugye csak 40.2-nél láttam, hogy 2:41:12! Innen már – nem könnyen – de betoltam a szekeret két éppen 4 perces kilométerrel.

Vége: 2:49:12, új PB (régi 2:49:14:) )/164-es átlagpulzus. Ennél minimálisabb PB már csak 1 létezik. 30. hely/850indulóból.

A Garmin GPS-ek mind 42.7km-t mértek, lehet, hogy a városi terep zavarta meg őket, kicsit mindenesetre valószínűleg hosszabb lehetett a táv.

Emiatt a nyolc részre osztott tempóim jobbak, mintha 42.2km-re számolta volna az óra:

0-5km 3’52”/157

6-10km 3’55”/163

11-15km 3’50” /161

16-20km 3’57” /163

21-25km 3’59” /165

26-30km 4’01” /165

31-35km 4’05” /165

36-40km 4’03” /166

41-42.7km 3’57” /169

Látszik, hogy lassultam, azaz ez még nem az a tökéletes forma, amire vágyok.

http://connect.garmin.com/activity/233321809

eredmenyek

Az angol mondásból kiindulva: long time, no post. Ahogy látom, jó három hónapja nem írtam, viszont az összes edzésemet vezettem az edzesonline.hu-n – ’korpaZASZ’ fedőnéven.

A korábbi nyarakhoz képest annyiban változott a felkészülésem, hogy idén a melegben sem vettem túlzottan vissza a futásokból mondjuk a bringa javára, helyette eljártam teniszezgetni, de amiatt nem szenvedtek kárt az érdemi edzések. (kivéve ld. előző post a Sri Chinmoyról). Míg tavaly a nyári hónapokban 1.346, idén 1.337km-t futottam. Ezt most nem is értem, akkor mégis kevesebb jött ki :) Lényeg, hogy augusztus elején már elkezdtem hosszúakat is futni, hogy a maratoni felkészülés rendben legyen. Sajnos a tempófutásokat jóval később ’indítottam csak be’ a kánikula miatt az edzések közé, nos, ez még keményen visszaüthet.

Eddig két versenyen vagyok túl, mindkettőn szeptemberben, egy közel 34 és egy 17km-es dombos futáson. Előbbin Pakson (mit kerestem én ott? :) ) 137 indulóból 5.(RÖVID BESZÁMOLÓ), utóbbi jóval kisebb létszámún első lettem.  Az októberi sík Graz maratonra előretekintve nehéz lenne értékelni a formám, de azért a hosszú verseny utolsó 10km-én történt kisebb megborulás figyelmeztető lehet.

Továbbá egyszerűen elfogadhatatlan, hogy az előttem 30(!) kilométeren át fél perccel futó versenyzőt nem voltam képes utolérni, miközben nyilvánvalóan nálam volt végig a lélektani előny… Az is elgondolkodtató, hogy 3 órás maratont megcélzó futókkal értem be nagyjából egyszerre.

Emellett viszont bíztató, hogy nagyon gyorsan regenerálódtam belőle és a következő héten már újra tudtam jól versenyezni. A győzelem csak önbizalom szempontjából érdekes, hisz maga a verseny még 20km sem volt. (RÖVID BESZÁMOLÓ)

Ha minden ’arányosan’ halad tovább, idén elérhetem az 5.500-5.800 km-t is akár, emellett több mint 200 óra egyéb mozgásforma (bringa, tenisz, súlyzós edzések) biztosítja, hogy más irányból is érjen terhelés.

Nyilván fő versenyemnek a maratont tekintem, de ez nem zárja ki, hogy a többin ne próbálnék jól szerepelni: ilyen lesz az Irott kő futás 600m szinttel, a sárvári félmaraton egy PB reményében és a Szilveszteri hegyi maraton is.