Szerencsésnek mondhatom magam, hogy alig egy éven belül sikerült majdnem az összes klasszikus dél-európai országot meglátogatnom, és azokban közel 500km-t futnom. Nem mondanám, hogy akár egyiket is alaposan megismertem, mindenesetre a kezdő benyomásaim alább olvashatók. Sok múlik azon, hogy éppen kis- vagy nagyvárosban, esetleg vidéken szálltunk-e meg, ahhoz mérten tudtam feltérképezni a futási lehetőségeket, futókat és egyéb állatfajtákat.
A metropoliszokkal kezdve Barcelona kívánkozik előre: nagyváros, mégis a földrajzi adottságai miatt egyben egy nagyon változatos környezet is. A sok kilométeres tengerpart "csak a szokásos", viszont emellett legalább 3 kisebb-nagyobb domb helyezkedik el a városban (Montjuic az Olimpiai stadionnal, a Güell Park, és a Tibidabo kissé kijjebb már az 512 méteres magasságával). Ez alapján leginkább Zalaegerszeghez tudnám hasonlítani, ha mondjuk a Földközi-tenger mosná Csács és Bozsok sziklás partjait :) Ami még igazán motiváló, az a rengeteg (ténylegesen) futó, de erről majd később. Januárban kellemes idővel (15-18 fok) és nem elviselhetetlen számú turistával találkoztunk, ami szintén sokat adott a komfortérzethez.
Diadalív
Isztambul. Más világ, más kultúra, brutál hosszú futható tengerpart, viszont a belváros nagy része a nagyszámú embertömeg miatt inkább csak reggel javasolható futáshoz. A külvárosi (nem tengerparti) részek lehetnek ilyen szempontból még opciók, de arra elvétve jártunk. A futók száma messze elmarad Barcelonáétól, igaz, a 15 milliós lakossága és a közel ennyi kóbormacskája már nem annyira.
Háttérben a Bosphorus-híd, de valaki ezt is lesz.rja :)
Lisszabon, Porto: Két tipikus portugál nagyváros, folyó- és (Porto) óceánparttal, utóbbi abszolút kedvenc lett, ahogy kinyílik az óceán a méteres hullámokkal futás közben, majd végig ott is marad, az nagyon hangulatos tud lenni. Amúgy is az egész város megfogott. Lisszabonban viszont találtam kifejezetten gyors futókat is reggel a Tejo mellett, akik kiváló motívációt adtak.