HTML

GO RUNNING

40 éves vagyok (ezt évente át kell írnom :) ) és elsősorban félmaratonokat és maratont futok és leginkább versenybeszámolókat találhattok itt az oldalamon. 2008-ban kezdtem el a hosszútávfutást, előtte inkább bringáztam.

Friss topikok

Koronamese

2020.03.30. 10:55 korpaZASZ

 

Egyszer volt, hol nem volt,

Volt egyszer egy bőregér

Vuhanban a vírusgazdák

Minden része összeér

 

nevtelenvuhan_1.jpg

 

Van ott minden: sima szték is,

Enni azt is képesek,

Egyet ne kérj kínaitól:

„Mindegy, de-ne-véreset!”

 

Jött a járvány, ragály, vírus

Pánikol a népesség

Klotyópapírt beszerezni

Földöntúli képesség

 

 

nevtelenwc.jpg

 

Nem lett ciki lesajnálni

Embertársunk nyomorát,

Mindenkinek józan esze

Kapta el a koronát…

 

Otthon dekkol felnőtt-gyerek,

Hóm offiszban tengődik,

Nyuggereknek minden napja,

Piactéren kezdődik…

 

Intenzíven nem sokat ér:

Friss-e még a káposzta

Győzikét a köztévében

Müller Ceci váltotta

 

nevtelen_2.jpg

 

’Maradj otthon!’ – szól az ige

Ez most mindent félretol,

Aki eddig levet hűtött,

Legálisan lébecol

 

Hol a vége, nem tudni azt

Mikor lesz a tetőzés!?

Taknyot-nyálat szétfújkodni

Minden csak nem menőzés…

 

nevtelen_3.jpg

Szólj hozzá!

28 nappal később…

2020.03.25. 21:28 korpaZASZ

Talán nem mindenki ismeri ezt a filmet, mert egy alacsony költségvetésű, erősen ZS kategóriás remekmű, ami arról szól, hogy egy fószer 28 nap kóma után felkel és egy tök üres Londonban találja magát, de nem spoilerezek tovább, ha valaki kellően mazochista, legfeljebb megnézi. Végülis aktuális most…

Belegondoltam, hogy ha én alszok át nagyjából ennyi időt, a napokban kelek fel és ugyanúgy próbálnám folytatni az életet, mint azelőtt, vajon mire tudnék gondolni?

Eleve rémülettől letaglózva néztem volna tükörbe, méteres szakállal saját magamat sem ismertem volna fel, a jóképű énemtől való megfosztottság érzése pedig már reggel 7-re mély depresszióba sodort volna… OK, nyilván nem erre gondoltam.

castawayhd_pub.png

Na de hogy havas a domboldal Március végén, az már valóban jogosan sokkolt volna, pedig annak aztán semmi köze a vírushoz.

Mindegy is, csak elindulok dolgozni így is, a városon, mint kés a vajon, hajtok keresztül, mivel soha nem tudom, mikorra esik Húsvét, betudom ezt a tavaszi szünetnek – gondolom. Tankolok az automatánál, de alig fizetek valamit, egyre inkább kezd tetszeni az új első nap.

A cégnél csak néhány autó árválkodik, talán a nyári leállást hozták előre, vagy céges összetartás van valahol (-1 fokban, hófúvásban). A portás köszön még, de úgy furán utánam bámul, ahogy nem szokott, bár ha belegondolok, hogy egy hónapja nem látott… Végülis ha beengedett és nem kezdett el vadul telefonálgatni, csak nem rúgtak ki időközben.

Kinyitom kulccsal az irodát, ami fura, mert mindig utolsónak érkezem. Bent a kolleganők helye teljesen kihűlve, sőt az asztali gépeik is hiányoznak. Azért leülök és reménykedek, hogy nem éppen éles bombariadó van. A laptopom szépen feláll, rendszer is van, tényleg nem értem, hol vannak az emberek, lehet, hogy a mesterséges intelligencia hiphop kiirtotta a humán erőforrást? Nem egy jó érzés, kezdek igencsak fészkelődni, de főleg feleslegesnek érezni magam. Épp 1984(!) olvasatlan e-mail, gyorsan megbeszélem magammal, hogy ez most nem prioritás, meg amúgy se dolgozik egy lélek se ma. Megnézem az árfolyamokat, egekben az összes, idén nem megyek külföldre nyaralni, bár ez most a legkevésbé sem foglalkoztat.

Lehet világváge, Tippmixpro-nak lennie kell (van egy elméletem, hogy a szerencsejátékfüggők halnak ki utoljára), a sportot nem tehették taccsra a gépek ennyi idő alatt. Asszem. ….és valóban, de valami nagyon nagy turpisság történhetett, mert rögby, aussie rules, bandy, asztalitenisz, sakk és szumó lepi el a tétlapot. A sportágak egy része mégcsak nem is ismerős, nem hogy a csapatok, viszont néhány sakknagymester még él – ez kicsit megnyugtat. Kilépek gyorsan és várom a Kész átverés stábját, meg a pezsgőt, körül is nézek, vajon honnan jöhetnek majd, de nincs mozgás.

nevtelen.jpg

Apropó mozgás, van egy téli futóruházatom a cégnél, így kimegyek egy rövidet a főút mellett futni, akkor veszem észre, hogy minden harmadik autós orvosi maszkban vezet és néz. Bár nézni korábban is szoktak, a bunkóbbak dudálni is, de nem maszkban. Vajon ennyire tartanak manapság a márciusi hidegtől? Én meg még futok is benne, ezért nézhettek meg ennyire.

Inkább elmegyek a boltba. Ott is minden dolgozó maszkban, sőt kesztyűben, pedig egész nap langymelegben vannak, a vevők egy része szintén zenész. A pénztárnál méteres távolságban mindenki a másiktól, de ki is van szalagozva, hol kell állni, olyan mintha valami diktatúra egy vicces rendszert vezetett volna be (újra a gépek jutnak eszembe). Köhintek egyet (talán mert teljesen legyengülten futottam), amire mindenki a képembe bámul és még inkább félreáll. Mintha csak egy hangosat fingottam volna, pont olyan érzés… lehajtott fejjel fizetek.  

Hazamegyek, gyorsan bekapcsolom a TV-t: operatív törzs, koronavírus, többezer halott mindenütt, a denevérre fogják az egészet, O1G pedig megmenti a világot  :) 

Nem Kész átverés, nem mesterséges intelligencia, ki se rúgtak, sőt, sokkal, de sokkal jobb: a történelemben most először úgy tudjuk megmenteni a világot, hogy otthon ülünk a seggünkön – ezt csak nem kúrjuk el! :)

nevtelen_1.jpg

 

Szólj hozzá!

Mountain Man Maraton 24.2km 2018-12-31

2019.01.02. 11:35 korpaZASZ

Az utóbbi években mindig hátráltatott valami a szilveszteri verseny előtt, egyszer épp előző hétre esett a szokásos évi ’egyhetes’ meghűlésem, máskor pedig sérülés után álltam rajthoz néhány edzéssel a hátam mögött. Idén is kitettem magamért: Novemberben kiesett egy hét megfázás miatt (az időzítés miatt még szerencsésnek is mondhattam magam), a derekamban jelentkező gyulladás viszont már Karácsony táján jött elő, így az indulásom is bizonytalanná vált. Aztán fura mód sokszor a ’futós’ napokon lett jobb a helyzet, a pihenősökön meg épp fordítva, ebből adódóan indulásra voltam ítélve.

December 26.-án megfutottam a 24 km-es kört 4’21”-es ezrekkel (1:45), majd másnap ad hoc módon egy hangulatos esti versenyen is elindultam Lentiben just for fun alapon, ahol azért szép lendületes 11km-t sikerült futnom teqballos társam jóvoltából, aki csak nem akarta lazára venni a dolgot :)

A korábbi években sokkal komolyabb dombos felkészülés állt már mögöttem ilyenkorra, így vérmes időeredményre feljogosító reményeim nem lehettek: 1:42-43 közé tettem magam előzetesen. Azt tudtam, hogy túl sokan a nevezettek között ilyet nem tudnak futni, viszont nem ismertem mindenkit a listáról.

A rajt után a TV toronyra vezető dombon előbb Rolival (41km), majd Zolival (10km) futottam kicsit, a tetőtől a downhillt viszont már egyedül. Onnan pedig végig egészen a célig. A hátszeles sík Zrínyi út sokat segített a rövid távú regenerációban, így a Botfa utáni hegy sem ment nehezebben az átlagosnál, azaz az utolsó 4km-t a városban sokkal könnyebben éltem meg, mint máskor, nyilván a mérsékelt tempó miatt elsősorban.

xxx_1.jpg

by Umberto

Roli végig előttem haladt látótávolságban, majd Bozsokhoz (20km-nél) már majdnem egyszerre értünk le, viszont neki volt még ugyanennyi vissza… Az északnyugati szél az első felében hátulról segített, aztán főleg a Karácsony hegyről lefelé már kifejezetten lassított.

Azt tudtam a bringásoktól, hogy nem állok az élen, de hogy ki lehet az első, arról fogalmam sem volt, annyira elment már a legelején. Mivel mögöttem sem láttam senkit, így nem akadt már extra motivációm arra, hogy megnyomjam a végét. Vagy mondjuk úgy elegánsabban, hogy be akartam váltani a saját jóslatom, így 1:42:37-re értem be másodikként, nem túlhajtva magam.

Ebben ezúttal ennyi volt, ha éles verseny van, talán kicsit jobb időt futok, de mivel az is messze lett volna a legjobbamtól, így ’élvezeti érték’-ben (értsd: szenvedésben) jelentett volna csak többet.

Érdekes adalék, hogy a közép- és hosszútáv dobogósai egytől egyig megnyerték volna úgy a 10-es távot, magyarán előbb értek a Zárdához, hogy nekik még 15, illetve 32km-ük vissza volt a saját versenyükből, azaz tartalékolva futva is.

Ennyire eseménytelen szilveszteri versenyem egyébként még nem akadt ez idáig, valaki mindig volt körülöttem, vagy én értem utol a végén futót, akivel lehetett meccselni. Ettől függetlenül ismét csak részvételi rekord született és a szokásos hangulat is adott volt a sok-sok ismerős miatt.

VERSENYADATOK

EREDMÉNYEK

Szólj hozzá!

KNAUF Tihany Félmaraton 2018-05-26

2018.05.27. 11:44 korpaZASZ

 Jó cégnél dolgozom. Több okból is. Aki ismer, tudja, most ezt inkább nem részletezném. De hogy egyszer a „sportkarrierem” is a Knauf oltárán teljesedhessen ki, az már gyanúsan sok a jóból. Létezik egy szimulációs elmélet, ami azt mondja, hogy az ismert világunk nem más, mint egy jövőbeli emberiség hatalmas számítógépes szimulációja – lehangoló, tudom, bármikor reset-elhetik a programot az ősrobbanástól. Lényeg, hogy a rám írt tihanyi szekvencia nem tartalmazott bug-ot, vagy csak egy kicsit, azt meg majd jövőre kijavítják.

Roli kísért el, és érzékelve a meleget és a pályát, meg is fogalmazta a szakvezetés elvárását 4’00”/km formájában. Más f.rkával verni a csalánt mindig a legédesebb, ezt mindenki tudja, ő meg pláne :)

2.jpg

Tihanyi látkép

Első versenyem, ahol több kollegával találkoztam, mint ismerős futóval: akikkel pár napja még egy gyümölcsöző(nek véletlenül sem mondható) pesti meetingen …sztuk a rezet, most aggódva figyelték, hogy félmaratonra neveztem (nem ismertek, mint futót), olyan ukázokat kaptam pocakos menedzserektől, hogy azt nem tettem zsebre: kánikula lesz, hegyvonulatok keresztezik majd az utamat, adjak hozzá negyed órát a normál időmhöz, már ha végigérek egyáltalán. Tipikus „Készülj fel a pokolra és lépj be a mennyek kapuján” feeling kezdett a hatalmába keríteni, de egyelőre a mondat első felét tudtam csak értelmezni.

Mindegy volt már, az ingyen nevezés és a felsővezetés jelenléte egymást erősítve tuszakoltak ki a rajthoz és nyomban túlélő üzemmódba kapcsoltam: nem elfutni az első kört, majd surviving a másodikban. Főleg hogy egyetlen dombos futás volt a lábamban összesen, Jocóval a héten a szivárvány alatt.

3.jpg

Szivárvány edzés közben

Nem mondom, hogy egyből az élen találtam magam, még a női első is csak hátsó kameraállásból volt meg nekem. Aztán azt vettem észre, hogy a dombok jól futhatók, néha árnyékosak is, és élvezem a futást. Roli a kör végén hetediknek mondott, de futottak rövidebb távokat is, így ebből még akármi lehetett.

Vérszagot éreztem, mikor megláttam, hogy két futó előttem úgy közeledik, hogy felfelé futunk. Ennek már a fele sem tréfa: ha dombon közelítek, akkor lefelé és síkon hátba csapom őket, ahogy az meg is történt.

Ami a legérdekesebb, hogy a meleget meg sem éreztem (27-28 fok lehetett napon). Van egy ilyen elméletem (ez most nem a szimulációs lesz), hogy az én koromban (pfff), a szervezet hőhullámai kiegyenlítik a külső hőmérsékleti ingadozásokat. Különben hogy’ máshogy? Nevezzük ezt a középkorúak önszabályzó biológiai mechanizmusának. Első jó dolog az öregedésben azon kívül, hogy átadják a helyet a buszon.

xxx.jpg

Nagyfőnöki kísérettel a célegyenesben

17km-nél közölték, hogy második vagyok, de akkor hirtelen olyan tumultusba kerültem a lekörözöttek miatt, hogy igaz engem sem láttak az üldözőim, de minden esélyét elvesztettem annak is, hogy lássam, ki fut gyakorlatilag előttem. Két kilométeren keresztül a „jobbról, balról, középen, alulról, felülről!” felkiáltásokkal szlalomoztam, ha nem volt szerencsém, akkor az árokban előztem egyszerre egy tucat embert.

…így pedig megmaradt 19mp előnye az élen állónak velem szemben, azaz a bug a programban, remélem, majd egy kockafejű futtat rá egy upgrade-et jövő Májusig :)

A több mint ezer(!) félmaratonista még jó egy óráig hömpölygött be a célba, igazi futóünnepet varázsolva a félszigetre. 3’59”/km lett az átlagom a végére, csak hogy Rolinak se legyen takkra igaza.

 1.jpg

Korcsoportos dobogó Filip Krisztiánnal és Simonyi Balázzsal

Azért a Vének Ligáját (36-50 év) megnyertem Simonyi Balázs (Ultra c. film rendezője és főszereplője) előtt, így autogramért most az ezüstérmesnél álltak sorban. Gratulált, sőt, még ő elegyedett szóba velem, de aztán elkapkodták, hiába kérem, ez itt már Hálivúd :)

A mai futásomat Gadányi Bálintnak ajánlom, egyben kívánom neki, hogy a versenysport után is találja meg az új céljait, kihívásait!

 

1 komment

Címkék: félmaraton Tihany

Verona Félmaraton 2018-02-18

2018.02.21. 16:31 korpaZASZ

Előrebocsátom: nem szokásom távolabbi versenyekre járni. Oké, ha kiküldetésben vagyok, megesik, hogy véletlenül találok arra a hétvégére egyet a környéken, de ennyi. Néha többet is, de szerintem most már hagyjuk ezt a témát :)

Ezúttal viszont szándékosan utaztunk messzebbre egy ZASZos különítménnyel: Lillával, Mónival és Umbertoval, hisz idejekorán nevezve potom pénzért lehetett Veronában futni. 20EUR-ért technikai futópóló, tésztaparti, terülj-terülj. Emellett 0.93 (nullaegészkilencvenhárom) EUR-ért tudtam venni kint Bresaola sonkát – jó 15 dekát! Itt véget is érhetne az írás, mert már ezt sem könnyű megemészteni :)

Na de azért sportoltunk is, hisz a kinti tészta/pizza/sör szentháromságból adódó kalóriatöbbletet valahogy ki kellett egyensúlyoznunk. Egy félmaraton pedig ideálisnak tűnt mindehhez.

verona1.jpg

Szombat este még a Chievo-Cagliari meccsen szorítottam – főleg azért, hogy ne fagyjak szét az esőben, de másnap reggel már eső és szél nélkül, 4-5 fokban szorítottunk mind a négyen azért, hogy ez így is maradjon a verseny végéig. Így maradt.

Közel hétezer induló, köztük négyezer szakállas, jóképű, kisportolt digóval (ezt a lányok jegyezték meg, nem én) – így nézett ki a stadion környéke, azaz a rajt helyszíne. De ez pont a cél nyáron:

1280px-verona_arena_2009.JPG

Szinte az első sorból indultam, ilyen könnyen még nem jutottam be az elit ketrecbe ekkora rendezvényen, de a speckó rajtszámom miatt szinte belökdöstek a légüres térbe, míg mögöttem tömött heringek módjára torlódott a szinte teljes mezőny.

Így aztán tényleg semmi gondom nem akadt a rajttal, azonnal gyorsan lehetett haladni az elejétől fogva. Akadt, aki mezítláb 3’3x”-es tempót futott a városi utakon, majd macskakövön (!) egyensúlyozott, ha sikerült neki.

Egy brazilféle kinézetű olasz nővel, Coinceicao Lopes Sonia Mariaval futottam együtt kilométerekig bőven négyperces tempó alatt, és valahogy az első 6 km elég nehezen ment, inkább mentálisan, mert azon agyaltam, hogy miként fog menni a futás. A NET-en láttam csak később, hogy annyira mediterrán a csaj, hogy pályaversenyekre is inkább csak strandolni jár :)

sonia.jpg

Őt elhagyva, hamarosan beértem a mezítlábas srácot is (ott már nagyon szenvedett), de csak miután visszaértem a stadionhoz (féltáv). Időt nem nézegettem közben, de a nagyórán láttam, hogy egész jól állok, meglehet 1:20 alatt is a vége, viszont addigra már 200m-rel többet mért a GPS, mint a kilométertáblák. Sajnos ez a különbség a végéig még nőtt is, viszont az állapotom majdhogynem javult. A kis emelkedőkön (55m szintemelkedés jött ki főleg hidak miatt) kicsit mindig megrogytam (más is), de aztán összekaptam magam és a táv második felében még öt helyet javítottam.

verona.jpg

A városi pálya egyébként egy pillanatig sem volt unalmas, az aszfalt és macskakő ideálisan váltotta egymást, ahogy a bel- és külvárosi részek is jól harmonizáltak. A befutó pedig a régi amfiteátrumnál volt kialakítva, ahová egészen jó erőben érkeztem 3’40”/km környékén. A GPS szerinti félmaraton (21,1km) még 1:20 alatti, de a hivatalos időm már a feletti értéket mutatott (1:20:36). Mindenesetre elégedett voltam a versenyemmel, télvíz idején biztató formát mutattam kedvező körülmények között. Sőt, a többiek is egyéni rekord közeli időkkel finiseltek, szóval jól megdicsérhettük egymást utána. Az átlagom 3’46”/km lett, helyezésben 120./3978 férfi induló.

Térkép, futás adatok.

 

untitled_1.jpg

 

Szólj hozzá!

Mountain Man Maraton 24km   2017-12-31

2018.01.04. 15:31 korpaZASZ

Amikor minden adott egy jó eredményhez, csak te magad nem, pontosabban éppen akkor nem, amikor kellene - nos akkor élvezetes beszámolót írni is elég nehéz :)

Szélcsend, 4-5 fok, lelkes mezőny és kihívásokkal teli pályavezetés. Utóbbiak kivételével ritkán jön össze a másik kettő éppen szilveszter reggelén.

Idén is a 24-esre készültem, de akár maratonra is készen álltam a felkészülés alapján, sőt, a csácsi részt annyira megszerettem december végére, hogy már-már sajnáltam, hogy nekem nincs egy speciális ’24+Csácsi hegyek’ futamom.

Aztán Karácsony után kaptam egy gyomrost egy meghűlés – köhögés, nátha, feszítő arcüreg – szerencsére láz nélkül – formájában úgy, hogy utoljára talán 2 éve volt egyáltalán torokfájásom is…

Most – pont most – mégis megkaptam. Fizikailag és mentálisan egyaránt felkészülten, mégis gyengén voltam kénytelen rajthoz állni. Nem tudhattam, meddig és hogyan fog menni, ha egyáltalán megy akár a TV toronyig is. Ment. Addig mindenképpen.

 

becsali.jpg

Muhari Gabival és Jakabfy Zolival uphill

Szóval meglepően jól indult számomra a futás (4’36” a toronynál az átlag), épp ahogy „amúgy” is kellett volna mennie. Így az élen is álltunk ketten egy fiatal tájfutó sráccal (Szalay Levente), ahogy arra számítani lehetett. Azt mondom, még a Zárdánál is úgy ahogy tartottam magam, nem is éreztem különösebb problémát (41 perccel végeztem volna, ha akkor befutok a 10-es távon), tudtam, hogy a sík részen majd elleszünk kettesben, ahogy addig is történt.

Azt találtam gyanúsnak, hogy ki a Flexhez majdhogynem edzéstempóban haladtunk (4’04”-05” körül) és nem lett volna ingerenciám elmenni abból, pedig alapesetben itt már lehetett volna forszírozni a tempót.

Aztán Bozsokon belül már ennél is lassabbra váltottunk, óriási megzuhanást nem tapasztaltam, csak azt, hogy már a harmadik Pulai Gabi is felfut mindjárt ránk, ami azért már sejttette a későbbieket.

Aztán az emelkedő (amire kifejezetten felkészültem és jó is voltam benne) teljesen betette a kaput. A „fal”-on kénytelen voltam belesétálni (…), majd láttam, hogy a tetőn 10mp/km-rel lassabb az átlagom a korábbi 33km-es edzésen futott botfai átlagomnál is. Persze itt már tudtam, hogy kb 10km-ig bírta a terhelést a szervezetem, aztán túlélő üzemmódba kapcsolt.

A lefelén azért visszahoztam még a srácokat, de az utolsó 4km síkon már csak vánszorogtam. Igazából a győzelemhez is elég lett volna „csak” 15mp-cel gyorsabban haladni kilométerenként (ami még mindig jócskán elmarad attól, amit edzésen futok dombok után síkon), de teljesen reménytelennek bizonyult, ahogy ezen a kifejezetten előnyös képen is tisztán látszik (fotó: Bálizs Zsuzsa) :)

26173483_10215428956627314_5268730022566659626_o.jpg

Az időm 1:44:47 lett (4’19”/km), absz. 3. hely., 6,5 perccel lassabban a 2 évvel ezelőttihez képest.

Nyilván sajnálom, hogy így esett, illetve ma (Jan 4) már némileg jobban vagyok a kögőrohamok csökkenő számának hála, remélhetőleg ennyivel megúsztam a dolgot. Természetesen gratulálok a többieknek és mindenkinek, aki bármely távon futott, főleg a maratonistáknak.

Összegezve kicsit az évet, a hosszú, közel 3 hónapos sérülés után sikerült összekapnom magam és ha csak félmaratonon is, de futottam egy jó eredményt ősszel, a szilveszteri lehetett volna a második… Nyilván a forma nem veszik el néhány nap alatt, csak nem tudom, hogy hol jönne ki most már. Kaposvár Dombjai érdekeltek volna, csak nem 9 000 ft-ért...

26171415_10210475293070418_441459336124610579_o.jpg

Szólj hozzá!

Szaggasd az Aszfaltot Félmaraton 2017-10-08

2017.10.10. 10:43 korpaZASZ

Álmodoztam róla…gondoltam rá…, sőt a héten futottunk is ilyen körülmények között…mondtam is az Umbertónak, hogy „bezzeg versenyen ez soha nem jön össze”. De ezúttal majdhogynem esőben, 10 fokban és szélcsendben lehetett versenyezni Bagodban – mint a mesében. Mármint egy futó agyának meséiben, mert másra nemigen alkalmas az ilyen mocskos idő. A ZASZ viszont még ezt is elintézte :)

Az edzéseim bíztató jellege miatt magas elvárásokkal érkeztem a helyszínre és azzal, hogy lesz versenytársam, Fábrics Gabi, akit a múlt heti Írott kő futáson invitáltam meg. De ez most nem jött össze, más dolga volt. Nekem viszont a futó számára egyik legnagyobb stresszfaktort jelentő „célverseny” jutott, itt már nem lehetett azt mondani, hogy „csak edzésből futom” és hasonló bullshit-ek.

Szóval maradt a saját tempó, amibe nem szabad belealudni …és a remény – hogy ezúttal nem hal meg utoljára. A rajt után valaki kilőtt mellőlem, kezdtem is azt vizionálni, hogy ismeretlen vetélytársra bukkantam, de a lendülete már az első kereszteződésnél alábbhagyott, így a vízióm is hirtelen halált halt.

Következhetett tehát a maradék 20 900 méter – egyedül. Illetve mégsem, hisz az 5 és a 10km-es frissítőnél is vártak ismerősök, illetve a lányom, így ezek a pontok mindig plusz értelmet adtak a futásomnak. No meg, hogy egy iskoláscsoport Villányi Roséval akart frissíteni oda-vissza Zalacsébnél. Végül is frissítettek is - magukat, ráadásul elég jelentősen :)

3’50”-es km-eket terveztem féltávig, de húsz mp-et nyertem ehhez képest is, aztán jöhetett a visszafelé, ami lejt kicsit és talán egy kis szellő is némileg segített. Éppen mint tavaly, sokkal gyorsabban tudtam haladni ekkortól (3’40” körül) és nem is akart ez változni. Azt számolgattam, hogy így futva mikortól lesz elég a kerek 4 perces tempó, (ami onnan nézve szinte kocogásnak tűnt), hogy a titkos cél, 1:20 alatt beérjek. Amikor viszont láttam, hogy a végére sem lassulok, már az 1:18:xx-hoz szükséges sebességet számolgattam és hamar ki is jött, hogy ha nem állok vissza (bár szerettem volna azt remélni, hogy az utolsó 3 km-t lelazázom majd), akkor az is meglesz. …és ez pontosan így is történt. Így utólag nem is emlékszem komoly holtpontra, ha el is kezdett kopogtatni a kisördög, hogy „Hékás, így előbb utóbb kifingasz”, ránéztem az órámra és vigyorogtam egyet. Vagy legalább is nem vettem komolyan. Gyorsan teltek a kilométerek és a célkapu is megjelent egyszer csak, onnantól pedig már csak a másodpercmutató végső állása volt kérdéses.

img_0930.JPG

Végül 1:18:49-cel értem be, ami bár nem egyéni rekord, mégis az, hogy egyedül futottam egy ilyen időt 40 felett (oh!), bizakodásra ad okot. Még inkább az, hogy az ide vezető edzéseket szinte mindig örömmel végeztem és a 3 hónapos „azótasetudjukmivoltaz” sérülésemből talán erősebben tértem vissza, mint annak előtte. Pulzust (átlag: 161) nézve ennél elméletileg lehetne magasabb terheléssel is futni, de ahhoz már vetélytárs kellett volna… kilométerjelekkel és GPS-es órával nem lehet érdemben versenyezni.

Számomra – és filozofikus értelemben véve – az elért forma, állapot, érzet, vagy nevezzük akárminek is, egy magasabb szint, mint a világot meghatározó anyagi javak, sőt bármi, ami azokkal leírható. Hisz ez olyasmi, ami pénzzel nem kiváltható, sőt még az oly „népszerű” korrupción keresztül sem hozzáférhető. Manapság egyre kevesebb ilyent találunk magunk körül. Ezek pedig olyan ritka értékek, amikbe kell és érdemes is kapaszkodni, elérésükbe munkát fektetni, értük néha legszűkebb komfortzónánkat is elhagyni. Lehet az nekem egy időeredmény, másnak a jóga, harmadiknak a családi béke, negyediknek az erdőt járni. Sajnos sokan ezek mellett elmennek, vagy egyszerűen inkább csak hagyják, hogy történjenek velük a dolgok. Talán nem erről szól ez az egész..

Végül Eliud Kipchoge szavaival zárnám az írást, nagyon is ide illik:

“In life, the idea is to be happy. So, I believe in calm, simple, low-profile life. You live simple, you train hard and live an honest life. Then you are free."

“Az élet a boldogságról szól. A nyugodt, egyszerű és nem hivalkodó életben hiszek. Élj puritán módon, eddz keményen és légy becsületes. …és akkor szabad leszel”

Teljes film:

https://www.youtube.com/watch?v=V2ZLG-Fij_4

Szólj hozzá!

Címkék: félmaraton szaggasd az aszfaltot

F.sz kivan :)

2017.10.07. 11:11 korpaZASZ

http://www.origo.hu/sport/laza/20171004-maratonfutas-kilatszott-a-futo-penisze.html

A fenti történet ihlette a következő versikét:

Jozef Urban nem packázott,
Verseny közben ázott-fázott,
Futni jött ő, pont egy pébét,
Megpöckölte hancúrlécét;

Tapsol neki felnőtt-gyerek,
Pöcse lassan beleremeg,
Egész Kassa attól hangos,
Hogy' fut maratont egy fallosz?

Kilóg most már töke-fasza,
Szellő csapja, nincs itt para,
Kap egy saját kamerát,
Hős lehet egy percen át!

Legjobbjára percet ráver,
Kifulladt már szegény bráner,
Szlovákia büszke népe
Mégis örül: végre vége!

untitled.jpg

 

Ha lesz még megénekelni való futós story, lehet, hogy hasonlóra lehet még számítani, mert a hülyeség, az megy :)

Szólj hozzá!

Egy versenyhétvége emlékére - avagy egyszer a safety car is eltéved

2017.10.02. 10:11 korpaZASZ

Ősidők óta nem duatlonoztam, most viszont a Zalatriatlonnak sikerült egy olyan gyerektávot szerkeszteniük, hogy a másnapi hegyi verseny dacára rajthoz álltam a megyei nyílt bajnokságon. A fél mezőnyt ismertem, a másik fele viszont 15-17 éves középiskolásokból állt, akik diákolimpiai döntő keretében együtt versenyeztek velünk, így közel 30-an toporogtunk a rajtnál. (klikkre nyílnak a nagyobb képek)

dsc_5998.JPG

2,5km futás, 11km bringa és 1,4km futás volt a penzum, ezt nekem találták ki – gondoltam. Meg a fiataloknak, akik még nagyon gyorsak, csak van, hogy nem bírják sokáig. Az Aquacitynél a futás 500méteres, a bringa 2,5km-es körpályán zajlott, összesen 8 fordítóval.

dsc_6006.JPG

A rajt után azonnal el is szakadtak a diákolimpikonok, így utólag nem tudom, hova siettek, mert a harmadik körre már kénytelenek voltak beállni a safety car mögé, majd többen még a láthatóan jelentős szélárnyék ellenére onnan is leszakadtak :)  (3’28”/km)

dsc_6019.JPG

Safety car

Jött a bringa, ami a lyukas számom (ezt tudták a többiek is), de valahogy úgy alakult az adok-kapok (nyilván ehhez kellett a jó futás), hogy végül bevonszoltam magam a depóba a három fős élbollyal, kihasználva a szélárnyékot is. (32,7km/h). Miközben a többiek nagy része fogcsikorgatva küzdött az elemekkel jórészt egyedül…

bringasmall.jpg

A "hegytetőn"

Innen már csak az foglalkoztatott, hogy vajon mennyire macskásodtak el a lábaim a második futásra. Meglepő módon végül majdnem sikerült ugyanazt a tempót futnom (3’32”), mint az elején és csak egy fiatal triatlonos keszthelyi srác előzött meg 4-5mp-cel, miközben folyamatosan közeledtem hozzá. Így sikerült a nyílt futamot megnyernem – köszönhetően a csillagok szerencsés állásának, vagy nevezzük akárminek is. Érdekes módon, komoly fáradtságot nem éreztem egyszer sem.

dobogosmall.jpg

Dobogósok (Kovács Gábor, Asics-reklám, Nagy-Gellén Csenge, Jakabfy Zoltán)

Másnap az Írott-kő futóversenyre voltam hivatalos Kőszegre (18km-en 500m szintemelkedés), ahova „kirándulni” érkeztem leginkább, szerettem volna kicsit gyönyörködni a táj szépségeiben.

Ennek megfelelően olyannyira lazán kezdtem az aszfaltos részen, hogy az első 10 is már csak egy szép álomnak tűnt egy idő után. Sőt, Sólymot egyáltalán nem is láttam, úgy ment, mintha egy másik bolygóról érkezett volna. Aggódni nem aggódtam, mert nem nyerni jöttem, főleg, hogy dombosat közel 9-10 hónapja nem futottam még edzésen sem.

Rendkívül szép helyeken futottam és mivel nem szaladt egekbe a pulzusom, körbe is tudtam nézni. Ezután viszont következett az Írott-kőre felvezető terepes „siratófal”, ahol akármilyen lassan haladtam, kis híján otthagytam a tökömet is. Érzékeltetésképpen: 6 perc alatt tettem meg 600métert amivel a Strava-s örökranglista 9. helyére kapaszkodtam fel :)

terkep.jpg

Viszont a hegytetőn megláttam Sólymot (3. helyen) olyan 1 perccel előttem, de már lefelé tempózva. Megkerültem a kilátót, majd egy akkora köves lefelé következett, hogy öröm volt nézni.

Szinte azonnal felértem dobogóközelbe (itt már nem lehetett turistatempóról beszélni) és 15km környékén Sólymot is befogtam. Kicsit dumáltunk, majd megindultam, mint aki tudja mit csinál. Pedig dehogy. Egy orbitális lejtő alján összefutottam az akkorra már nagyokat anyázó Fábrics Gabival, akivel így 6 év után ÚJRA csak rossz felé mentünk ÚJRA csak a 2.-3. helyről… Érdemes elolvasni az akkori történéseket is az ősZASZos időkből, ki mindenki vett részt akkor tőlünk.

 

22096029_1728595393852548_6650123654780519682_o_1.jpg

Hörmann-forrás

Sólyom ezek után még esett egyet, ahogy azt legalább egyszer illik is ilyen terepen, de még így is bőven beért előttünk, mivel vissza kellett másznunk egy komoly emelkedőn.

Hát így esett meg, hogy lemaradtunk az abszolút dobogóról, de egyáltalán nem bántam semmit, mert visszaigazolódott így is a formám, és végre egyszer úgy igazán körbe tudtam nézni futóverseny közben. 

Most látom, milyen gáz már, hogy mindkét nap ugyanabban a trikóban futottam, ráadásul egész éjjel az autó csomagtartójában értek össze az izzadtságmolekulák :)

3 komment

Kerekasztalbeszélgetés a sportról 2016-09-22

2016.09.22. 21:38 korpaZASZ

Néhány hete teljesen véletlenül összefutottam a Zeg.-i egyetem (BGE) dékánjával, egyben volt tanárommal, aki meghívott egy sporttal kapcsolatos („Boldog sportolók kerekasztala”) eseményre, amit eredetileg az infocentrum kistermében tartottak volna. Tudtam jól, hogy oda max. 40 fő fér be, ami beégés esetén sem tűnt annyira tragikusan magas létszámnak.

Az érkezésemkor viszont hatalmas „E” épület – nagyelőadó” feliratú táblák igazították el az embert a szeánsz helyszínéhez, gondoltam, összejöttek ezek szerint talán félszázan is. Nos, bent már 230 nézőről tájékoztatott a dékán asszony, „fenk ju veri máccs” – mondtam magamban, de onnan már nem jutott semmilyen életszerű indokkal védhető kiút az eszembe.

Egyik blogomat olvasták egyszer majdnem 800-an (csak mert a KKM oldala is megosztotta), na de azok elé nem kellett kiülnöm…No, meg a 800-ból legalább 100-szor amúgy is én kattintottam rá :)

 kerekasztal2.jpg

Egyébként a rendezvényre csak 55 feletti szeniorok voltak hivatalosak, emellett egyesületi társam, Umberto az újságtól fotózott, hisz amúgy is mindenhol ott van, ha éppen nem fut, sőt, ő még akkor is fényképezik (köszi a képeket).

A vendégek még Mányoki Attila (Lecsó) ultratávú úszó, Tátrai Miklós (sportlövő olimpikon) és Alasztics Gyula, aki egy hatvanas éveiben járó győri futó, voltak. Állítólag 30 éves kor felett már csak hanyatlik a fizikum, Szittár Rudi 40 éves korára temette el az eredményes férfi futót, mint olyat, de most már megvan az 50 éves határra esküsző ismertség is Gyula bácsi személyében. Úgy látszik, a tízzel osztható éveinkben joggal várhatjuk a sportolók kaszását, aki előbb kitépi a csillapítást a futócipőből, majd módszeresen szétmarcangolja az izületeinket. Vagy valami hasonló nagyon csúnya dolgot tesz, ehhez most már kétség nem férhet, csak ki kell várni :)

Lényeg, hogy körbe rakták a székeinket és már indult is a dolog. A műsorvezető (Takács Dávid triatlonos) előbb mindenki becenevét kérdezte az úszóval kezdve, így frappánsan elsüthette a "Na akkor csapjunk bele a Lecsóba" kezdetű hálás felvezető szöveget, jókora derültséget keltve. Aztán jöttem én, így egy pillanatra meg is rémültem, hogy az "Aki korpa közé keveredik, megeszik a disznók"-ra nem lesz semmi értelmes válaszom. Ez szerencsére elmaradt, így innentől felszabadult tudtam maradni végig.

A nézők éltes kora miatt a diákokkal ellentétben csak elvétve Skype-oltak, hangoskodtak, vagy rosszalkodtak a pad alatt, így folyamatosan le kellett mindegyikük figyelmét kötnünk.

kerekasztal3.jpg

 

Beszélgettünk a sport örömeiről, kudarcokról, alázatról, flow élményről, Olimpiáról, cápákról, sőt, volt, hogy a szemünk is könnybe lábadt a meghatódottságtól. Minden remekül alakult és be tudtam én is kapcsolódni full amatőrként a diskurzusba, és – bár előzetesen nem gondoltam volna – néha még meg is nevettettem  a nézőket, pedig aztán nem vagyok a szavak embere. Mondjuk a végén nem én kaptam a legnagyobb ovációt, de ahhoz jó pár tengerszorost át kellene úsznom, ráadásul jelen tudásom alapján mellben :)

kerekasztal1.jpg

 

Sajnos elkövettem azt a hibát, hogy azt is megemlítettem, hogy a beszélgetés után azonnal át is öltözök és már indulok is futni a parkolóból. Viszont olyan éhes voltam már a végére, hogy kénytelen voltam azt megenni, amit csak értem az autóban (egy fél kolbász és Snickers volt a felhozatal) és ugyanazzal a lendülettel el is hajtottam.

Szóval sikerült azoknak az embereknek, akik kifelé menet már szinte egyenként köszöntek nekem, a rólam kialakult képet olyannyira lerombolni, hogy – ha volt is ilyen tervük – innentől eszük ágában sem lesz elkezdeni mozogni.

Egyszóval: a műtét sikerült, de a beteg sajnos meghalt (végszónak talán egy kicsit erős, mindenesetre passzol :) )

 

Utószó: lehet, hogy ezt az úszás dolgot valóban át kéne gondolnom, mert az újság már most triatlonistaként emleget.

http://zaol.hu/hirek/eloszor-a-boldogsagot-kerestek-a-szeniorok-1790599

 

 

Szólj hozzá!